Technikai okok miatt részekre kellett bontanom 2020-as vízitúra beszámolókat. Ez itt alább a harmadik rész, mely 2020.08.23-i Felső-Dráva túrával kezdődik...
Az első rész itt olvasható: első rész (2020 január 6-tól 2020. június 6)
A második rész pedig itt: második rész (2020 június 13 - augusztus 21)
(Előzmények (azaz a 2020-as vízitúrák januártól augusztus 22-ig) - ezt a blogbejegyzést sajnos technikai okok miatt nem tudom már frissíteni...)
Egy kis budapesti kajakozás Mikulás napján - 2020.12.06
Rég' nem látott napfényes időjárás és kétszámjegyű hőmérséklet Mikulás napján?
Vízreszáll a Mikulás
Ebéd után kajakra szálltam a Rómain és szép nyugalomban lecsorogtam a "szokásos" útvonalon a Rákóczi-hídig (Lágymányosi-híd). Csodálatos fények és színek fogadtak a kék Dunán, volt egy kis pofaszél, de legalább kellemes enyhe nem az a hideg, metsző fajta :-)
Parlament szemből
Teljesen ki voltam békülve vele. Élveztem a kis magányos túráz és hálásan köszönöm Zsunak a logisztikát! Óriási segítség volt.
A Lánchíd
Czuczorsziget kerülés (RSD) - 2020.11.22
A 2020-as október nem volt olyan szép az időjárást tekintve, mint ahogy a korábbi években megszokhattuk, ráadásul a novembernek is sikerült alúlmúlni önmagát: sok-sok szeles, ködös, hűvös nap. Nem épp a túrázók, bringások és vízitúrázók álma...
Ettől függetlenül az emberben felmerül az igény a természetben létre, a vízen való életérzésre, így az adott időjárás ellenére is kimerészkedig egy-két óra erejéig... No, pont így történt velem is november 22-én, amikor ebéd után kimentem egy kis RSD kajakozásra. Mire odaértem az a kis napsütés is elmúlt, ami addig volt, helyette borongós idő várt. Régi kedvenc kis szakaszomra mentem, a Czuczorsziget kerülésére.
Elment az a kevés kis bágyadt napsütés is, ami délelőtt volt...
Mindig is lenyűgöz az a kis mellékág a maga hangulatával, eldugottságával, az M0-ás híd méretével. Rajtam kívül nemigen volt itt ma senki a vízen, de ez nem hogy nem zavart, hanem még tetszett is.
Átkelés a csövön keresztül - mindig mosolygok!
Nyugalom volt: csak kacsák, hattyúk és néhány szürke gém volt a "társaságom" meg néhány horgász, akivel fejbiccentéssel üdvözöltük egymást...
Hangulatos kis ág...
Hiába no, nem lehet mindig a nyári Isonzón evezni :-)
Vízállás: Kvassay-zsilip - 133 cm
A Zebegényi-szigettől Nagymarosig - 2020.11.14
Családi kirándulás a Dél-Börzsönyben. Délelőtt az új Királyrét környékén sétáltunk Zsuval, Diával és Lilluval, majd még egyet jártunk Kövesmezőn is, végül pedig a Zebegényi révnél vízre szálltam Diával. A Thayával vágtunk neki a szigetkerülésnek és aztán szépen lecsorogtunk Nagymarosig, épp 10 kilométer lett a mai kis etap.
Mögöttem a fellegvár...
Nagyon jó volt rövid kihagyás után újra vízen lenni. Igaz, hogy borongós, hamisítatlan novemberi őszi idő volt, de a Dunakanyar így is csodás volt. A Duna alacsonyan volt (Nagymarosnál 100 cm) és nagyon nyugodt, ennek ellenére most is egész kellemes volt a sodrása.
A Zebegényi-sziget hangulata...
Reményeim szerint még nem fejeződött be számomra az idei szezon... Felszerelés és elszántság (no meg persze kb. másik tucat faktor) kérdése :-)
Dia is élvezte a bevetés minden percét (főleg, ha kesztyűje is lett volna :-))
Vízállás: Nagymarosnál: 93 cm
Budapest, városnézés a Dunáról - 2020.09.16
Minden évben leevezem a Budapest városi szakaszt. Idén még nem voltam, így ezt gyorsan be is pótoltam. Autóval érkeztem a Rómaira reggel 8 körül, miután Lillut kiraktam a sulinál, és a kiskocsira raktam minden cók-mókomat (nem sok mindent vittem). 50 métert sem sétáltam a kavicsos partig...
Reggeli nyugi a Rómain...
Gyönyörű, napsütéses, de (most még) kellemesen hűvös idő volt. Szépen komótosan felpumpáltam a kajakot és elrendeztem mindent, majd elindultam a Szent János utca magasságából. A Rómain veszteglő hotel hajót nagy ívben kerültem ki belülről természetesen, hiszen ez a szabály.
Aquamarina hotel hajó
Hamarosan áthaladtam az Újpesti Vasúti Összekötő alatt, majd befordultam jobbra az Óbudai-sziget csúcsánál. Szeretem azt a kis ágat, mert nyugodt és hangulatos. Most is kacsák úszkáltak mindenütt. Érdekes tárgyak lehetnek a víz alatt, mert sok helyen képződik komoly limány!
Az Óbudai-szigetet elhagyva rögtön áthúztam a Margit-sziget mellé, mert valahogy azt úgy szeretem. Ezt követően már a budai oldalon hajóztam a hajózási útvonalon kívül.
Margit-híd a Parlamenttel
Az ország háza...
Várbazár és a vár
Sajnos jó felvételeket ma nehéz volt készíteni (fotó és video), mert nagyon ellenfényes volt minden. Fura és ritka jelenség volt, hogy a bő kettő óra alatt egyetlen mozgó hajóval sem találkoztam, csak kikötöttel. Szélcsend volt, kis túlzással feszített víztükör. Ezek ritka idilli feltételek, amelyekkel nem is számoltam. Csodás volt a város: a hidak, a Parlament, a vár, a várbazár, a Gellért-tér, a Közgáz, a Műegyetem és sorolhatnám a sok-sok látnivalót.
Végül a Rákóczi-híd előtt kötöttem ki a lépcsőnél és felszálltam az 1-es villamosra, ami majdnem hazáig repített. Remek volt a logisztika és óriási segítség a kis Eckla kocsi.
Logisztika... 1-es villamos
A Rómain hagyott autóért végül délután bringával tekertem el. Így teljes a kép. Klassz volt!
Rába - Körmendtől Meggyeskovácsiig - 2020.09.13-14 (#Rába)
Idén, május végén egy magányos, kétnapos (valójában másfél) Rába túrát találtam ki, amiről már korábban beszámoltam és video is készült róla. Akkor Szentgotthárdtól Körmendig jutottam. A folytatáson gondolkodtam és jelezte Bal3 barátom is, hogy csatlakozna.
Kezdett tehát körvonalazódni az időpont és az etap is, amikor Satya barátunk is komoly érdeklődést mutatott a dolog iránt :-) No, a csapat remek lesz, gondoltam és kigondoltam egy simán, könnyedén teljesíthető tervet: indulás Körmendről (a Club Horgony előtti stégről), pontosan onnan, ahol a múltkor kiszálltam. Első nap - a terv szerint - valahol Rábahídvég után keresünk egy arra alkalmas vadkemping helyet, másnap pedig Meggyeskovácsiig evezünk. Ezek napi 30 km-en belüli etapok, azaz nyugodtan, komótosan teljesíthetők. (Normál esetben a Rábán simán lehet hozni a napi 50 km-t is).
Vízreszállás előtt...
Akkurátusan összeraktuk a hajókat és a motyónkat Körmenden. Mivel két Thayat hoztunk és én az egyikben egyedül ültem, átvállaltam a nem kis tömegű "konyha" nevű zsákot Satyáéktól. Nekem pont jól jött a hajó elejébe nehezéknek. Hátra egy másik zsákba tettem a sátramat, derékaljat, hálózsákot, váltó ruhákat és cipőt, némi kaját, sok vizet, az összehajtott Eckla kiskocsit, meg minden "szir-szart", amit az ember magával cipel 😊 Egyedül nem tudtam megemelni a hajót, de nem is számoltunk átemeléssel, így eléggé közömbös voltam a témával kapcsolatban...
Elindultunk! Boldogság!
A Satya-Gábor páros voltak a gyorsabbak (nyilván) és kértem őket, hogy ne kapkodjuk, rengeteg időnk van, inkább álljunk meg itt-ott körülnézni földön és levegőből és élvezzük a folyót, a tájat! Így is történt, de ennek ellenére jobban haladtunk mint szerettem volna 😊
Jellemző magaspart a Rábán
Kikötöttünk a rábahívégi hídnál és elszörnyűlködtünk azon, hogy mennyi szúnyog van és persze, ahogy jön majd az alkony, ennél csak több lesz. A helyi büfében legurítottunk egy-egy sört és indultunk tovább, de már nézelődve, vadkempingre alkalmas helyet kutatva.
Ez is jó tábor, de hangos és még korán volt nekünk...
A műholdkép alapján már előre leszúrtam három lehetséges alternatívát. Az elsőt a helyszínen (kikötési lehetőség teljes hiánya miatt) elvetettük és a másodikhoz érkezve komoly dilemmába került a csapat: ez egy tehénitató hely, azaz az első 2-3 méter dagonya, lábszárközépig süllyedős iszap, felette viszont minden eséllyel egy lelegelt szép nagy rét van, ahol kevesebb a vérszívó, mint egy fás-bokros részen... Lehetne még tovább menni és más helyeket keresni, de semmi garancia nincs arra vonatkozóan, hogy ennél alkalmasabb helyet talál az ember. Maradtunk és bevállaltuk a dagonyás első két métert 😊 Gábor kicsit "nyafogott", de Satya meggyőzte, mert ő olyan meggyőző tud lenni... 😊
A kis táborunk a (félig)sátrammal...
Azért itt is volt szúnyog bőven, így gyorsan felvertem a sátram belső részét, ami egy hálós kis átlátszó réteg, így volt mi alá bemenekülnünk. Ezt követően elkértem Satya gumicsizmáját és lementem a folyóra mosakodni: a meder köves volt, csak a partján volt sár. Gábor is így tett, azaz mindenki tiszta lábbal tudott belépni a sátorba.
Készül a Satya-menü
A tűzrakástól a szúnyogok miatt eltekintettünk. Az élelmezést Satya barátunk vállalta magára, akit jól befújtunk szúnyogriasztóval és a szúnyogfelhővel dacolva, hősként kezdett neki lábosban, gázfőző felett szalonnát, kolbászt és kenyeret sütni. Remek volt a Satya-menü! Eszméletlen jól esett. Gyorsan teltek az órák, beszélgettünk, iszogattunk és elkezdett alkonyodni. Satyáék eltették magukat aludni a szomszéd sátorba, amit csak "kutyaólnak" hívtunk, mert egy lapos kis hegymászó sátor volt.
Úgy döntöttem, hogy nem teszem fel a sátor külső héját, esőt nem mondanak, túl hideg nem lesz, így viszont gyakorlatilag a szabad ég alatt alszom, de szúnyogmentesen. Helyes döntésnek bizonyult: hanyattfekve bámultam a csillagos eget és - így szeptember közepén - még egy hullócsillagot is láttam. Este kilenctől éjfél körülig két szarvasbika bőgését hallgattuk, az egyik olyan túlvilági hangot hallatott, hogy az szinte félelmetes volt. Pár száz méterre lehettek a táborunktól...
Jó reggelt! 😊
Ettől függetlenül teljesen nyugodt volt az éjjel. Sikerül aludnom is pár órát, a többit csak szundítottam és élveztem a természetben létet. Fantasztikusan jó volt!
Reggel, már pirkadatkor, de napkelte előtt ébredtem. Köd ült a mezőre és a folyó felett is pára lebegett. Hűvös volt és minden harmatos. Reggeli kávéfőzés és a tegnapi szalonna és kolbászzsírral készült kenyerek elfogyasztása után elkezdtünk lassan cihelődni. Szúnyogból nem volt hiány most sem.
Reggeli köd a legelő felett...
Kilenc óra magasságában szálltunk vízre és indultunk el a mai etapunkra. Mindig élvezem a reggeli folyót, mert más a hangulata: hűvös van, itt-ott pára és a végtelen nyugalom. Jól haladtunk és azt számolgattam, hogy a kettő óra előtt pár perccel induló buszt el fogom csípni Meggyeskovácsiban. Stirlitz ekkor még nem tudta, hogy a dolgok kedvezőtlen fodulatot fognak venni... 😊
Vadregényes a Rába!
Élveztük a folyót, a tájat és a "vízenlétet". Gáborék beszélgettek, én meg jellemzően ötven métert lemaradva jól elvoltam a gondolataimmal. Egy szép kis zátonyon kötöttek ki Satyáék, nyilván csatlakoztam hozzájuk. A kis "szigettől" kb. 20-30 méterre egy fehér PE kajak éppen csak kilátszott a vízből, két uszadékfa közé beékelődve. Menthetetlennek tűnt a helyzet, óriási sodrásban került csapdába az a hajócska. Vajon mi történt? Kié lehet?
Szerecsétlenül járt kajak
A szúnyogmentes zátony...
A kis zátony óriási előnye az volt, hogy oda nem jöttek a szúnyogok, amik kerülik a nyílt vizet és a kis "szigeten" pedig egy bokor sem volt.
Onnan elindultunk az utolsó etapra, szép nyugisan, mint aki jól végezte dolgát. Élveztük az utolsó kilométereket...
...már csak nagyjából két kilométer lehetett hátra, amikor felbukkant egy hatalmas "rőzserakás" a vízen: uszadékfákat halmozott fel a folyó 2-3 méter magasságig.
Mégiscsak lett egy átemelés a dologból, nem is akármilyen! 😊
Kikerülni nem lehet, az látszott, de a végső megerősítést egy hang adta meg a fák felől, mely szerint: "itt nem tudtok átmenni!" Megpillantottuk végül a hanghoz tartozó sporttársat is, Karcsit. Kikötüttünk a nem túl ideális magas partnál és valahogy kikecmeregtünk a Thayakból. Karcsi már két órája ott dekkolt és dolgozott az átemelésen. Hatalmas, négyszemélyes kenuját már - számunkra szinte ember feletti módon - átvitte a torlaszon túlra, de holmija egy részét mi segítettük átcipelni. Számára valószínűleg a Jóisten küldött bennünket, mert négyen azért megbírkóztunk a hajó (három méter magas partól történő) vízrerakásával és a holmijainak - mely valami brutális mennyiség volt egy kis kutyával kiegészítve - a hajóba történő lejuttatásával. Nem semmi logisztika volt 😊 Elindítottuk hát Károlyt és jó utat kívántunk neki. Ő Szentgotthárdról indult és Budapestig megy egyedül, rengeteg holmival és egy kutyával! Becsülöm az ilyen embereket! Innen is üdv, Karcsi!
Valahol Rábahívég előtt: indiánok is vannak...
Mi gyorsan kipakoltunk a hajókból és kikaptuk a két könnyű Thayat is, majd az enyémet a túloldalon beleengedtük a vízbe, lemásztam és Satyák leadogatták a holimimat. Majd jött az ő hajójuk és végül Gábor maradt már csak a parton, aki ügyesen lemászott és végre elindulhattunk. Buktuk egy órácskát, talán kevesebbet ezzel a közjátékkal, így integethettünk a busznak. A kövekező három órára rá indul, így megint időmilliomosok lettünk 😊 Igaz, hogy egy remek kalanddal gazdagabbak. Nagyon jól megoldottuk ezt a helyzetet és még Karcsinak is segítettünk! Jó érzés volt.
Az "út" vége felé...
Hamarosan újra feltűnt a "civilizáció" és Meggyeskovácsi első házai. Komoly, mutatós horgászstég a parton, mellette szép nagy füves terület. Kössünk ki itt! - jött a döntés. Lehetett volna sejteni, de nem tudtuk, hogy magánterület...
Kipakoltunk mindent és szépen eltöröltük, leeresztettük a hajókat. Satya kapitány ismét megoldotta az ellátmányt és remek ebédet rittyentett. Múlattuk az időt, Gáborral csobbantunk egyet a sportos hőmérsékletű (16 fokos) Rábában, majd idejekorán elbattyogtam a buszmegálló felé...
Satya békésen falatozik Gyuri stégén... mit sem sejtve...
Éppen kiértem a fasorból, amikor egy régi Opel Kadett jött szembe. Szokásomhoz híven nagyot köszöntem, mely nem talált viszonzásra. 😊 Csak nem egy mérges tulaj? - morfondíroztam magamban, majd riadóztattam Gábort telefonon és mondtam, hogy készüljenek egy (nem kedves) látogatóra...
A buszos transzfer remekül működött vasvári átszállással, ahol csak 2 percem volt, hogy jelenésem legyen egy másik megállóban. Egy órán belül Körmenden voltam.
Batthyány-kastély (oldalnézetben)
Ezalatt Gáboréknak először bajuk akadt a látogatókkal, akik közül egyikük, Gyuri bá', a tulaj volt. Azonban hamar megszelídültek a kezdeti indulatok és a méreg Gyuri részéről elillant, amikor jobban megismerte Satyát és Gábort. Jóízű beszélgetés, majd tegeződés lett a dologből, mire pedig megérkeztem a tíz sörnyi "váltságdíjjal" már-már szinte barátság szimata volt a levegőben. Telefonszám csere és egy felajánlás Gyuri részéről: ha legközelebb erre járunk, hívjuk fel őt és kinyitja a sorompót és nyugodtan használjhatjuk a területét, stégét, mindenét, hogy innen folytassuk a vízitúrát. 😊
Kellemesen elfáradva, de kalandokkal, élményekkel gazdagon indultunk el Gyuritól barátságban elbúcsúzva hazafelé... Azt hiszem ezt is folytatni fogjuk, méghozzá Gyuritól! 😊
Minden jó, ha a vége jó!
Ipoly és Duna (A Lelédhídi majortól Nagymarosig) - 2020.09.06 (#IpolyDuna)
Mára egy kis Ipoly vízitúrára vágytunk Zsuzsival és Bal3 barátunkkal.
Alapesetben a letkési hídtól indultunk volna, de “határzár” van és nem akartunk semmi bonyodalmat, így javaslatomra picit lentebb, a Lelédhídi majortól startoltunk (ismertem korábbról egy egész jó ki- és beszálló helyet). Mivel onnantól már végig határfolyó az Ipoly, így elvileg nem léptünk Szlovákia területére (szárazföldre), azaz "problémamentesen" csorogtunk le a folyón.
A fiúk "dolgoznak"...
Mivel ezzel 10 kilométer alá csökkent a távolság a Szobi révig, úgy terveztük, hogy megfejeljük egy kis Dunával és lecsorgunk rajta pontosan addig, ameddig kedvünk tartja...
A sziget mellett balra kerülünk
Végül nem voltunk telhetetlenek: Nagymaros lett a végcél. A vízállás alacsony volt, Ipolytölgyesnél 92 cm, így sejtettem, hogy lesznek olyan részek, ahol esetleg úsztatnunk kell a hajókat. A szkeget nem szereltük fel és ez jó döntés volt, mert bizony volt több olyan szakasz is, ahol fennakadtunk volna. Ennél vízállásnál még éppen evezhető volt a folyó és egyetlen olyan hely volt, ahol pár métert kiszállva úsztattunk (kb. 3 métert), mindenhol simán elsuhantunk a köves meder felett.
Jellemző látvány az Ipolyon...
A torokolat felé haladva találtunk egy új stéget, amit kifejezetten vízitúrázóknak építettek. Öröm volt kikötni ott és felszerelni végre a szkegeket (sokat javult a Thaya egyenesfutása). Végre valami jó projekt! Ráfér az Ipolyra egy kis infrastrukturális fejlesztés! Lesz tehát bringaút is és kikötőhelyek is létesülnek. Örömteli.
Az a bizonyos műanyag stég - nagyon hasznos fejlesztés!
Az Ipoly torkolaton kievezve mindig katartikus élmény, ahogy megnyílik a tér a Duna hatalmas medrében. Egyszerűen gyönyörű a látvány. Sőt, azt is szeretem, hogy innen mindig felgyorsul a haladás.
Ez már a Duna
A szobi révnél megebédeltünk a büfében (remek a hamburgerük), majd vissza buszoztam a kocsiért. Az autót ezúttal a szobi révnél tettem le és haladtunk tovább vízen Nagymarosig. A Dunában volt víz bőven (Szob: 124 cm), így nem volt gond a tempóval. Kikötöttünk egy kicsit a Zebegényi-szigeten szusszanni, Gábor még csobbant is.
A Dömösi átkelés környkén
Itt még sosem álltam meg, így most ezt is bepótoltuk. Összeségében 21 kilométert lapátoltunk remek hangulatban, fantasztikus, nyárias időjárásban, szélcsendben. Klassz nap volt! A kiskocsira pakolva elsétáltunk a nagymarosi cukrászdába, majd Gáborékat hátrahagyva elugrottam a következő vonattal a kocsiért. A logisztika olajozottan működött és ezt nagyon szeretem a Dunakanyarban. Vagy a busz vagy a vonat mindig megoldja a “léghajósok” transzferét!
Zebegényi-sziget madártávlatból...
Nyomvonal (Szobig)
Három nap a Sočán... (2020.08.26-28) - TOLMIN (#Soca)
Két hetes osztrák-szlovén nyaralásunk utolsó négy éjszakáját a Júlia-Alpok lábánál fekvő, nagyon szép kis településen, Tolminban töltöttük egy tip-top apartmanban, a végtelen nyugiban. Sokféle tervünk volt: hegymászástól a kajakozásig.
A felhők felett mindig süt a nap 😊
Mivel első nap rögtön csodaszép idő fogadott és járt a felvonó a Kanin felé, kihasználtuk és feljutottunk a Kanin túra kiinduló pontjára.
Onnan is szép kis fél napos mászás várt rám a majd' kettőezerhatszázas hegyre. Kellemesen fárasztó terep volt, de jól esett és katartikus élmény volt egyedül lenni a csúcson az első tíz percben. Ritka szép időjárást fogtunk ki: alattunk felhő, felettünk felhő, a kettő között pedig... beszéljenek a képek!
Ritka szép látvány!
Sehol senki...
Mindig is szerettem ötvözni a szabadidős sportokat és élvezni a változatosságot, így most is jól esett egy csobbanás a délelőtti izzasztó mászás után, neoprén ruhában a Sočában. A mai terv egy kis könnyű vadvíz volt: a Čezsoča-tól a Srpenica I.-ig, ami egy WW I-II nehézségű rész. Nekem találták ki... Ráadásul Zsuzsiék megoldották a transzferemet.
Ennek a folyónak a színével nem lehet betelni...
A kilenc kilométeres szakaszon remekül ráhangolódtam erre a csodaszép folyóra. Élveztem minden pillanatát. A Safari itt is jól jött, szépen kiürült a víz. Többször voltam már befizetett rafting túrán a Sočán és emlékeim szerint mindig a Srpenica I.-től indultunk és az ún. Friedhofstreckén (temető szakaszon) csorogtunk le Trnovoig, így azt a részt többször is láttam már (WW III és IV). Most oda nem merészkedtem.
Megelégedtem ezzel a kellemes szakasszal. Gyönyörű volt, nem tudom leírni, majd a képek és a készülő video talán visszaadják a szépségét...
Másnap reggel már a csajokkal készültünk egy kellemes, hasonló nehézségű (illetve hasonlóan könnyű) etapra: a Kobarid-Tolmin szakaszra, ami szintén WW I-II. Jellemzően nem a nehéz vadvizet keresők, hanem kezdő vadvízi kajakosok és vízitúrázók járják, szerencsére ma meglepően kevesen!
Ügyesek voltak a csajok
Izgalmas kis 15 kilométeres túra volt ez a türkiz folyón. Mindenki nagyon élvezte és a lányok kellemesen el is fáradtak a nagy "munkában". Itt is gyorsabb és nyugodtabb szakaszok váltakoznak és rengeteg remek sóderes pad kínálkozik kikötésre.
Nem rohantunk, többször is megálltunk gyönyörködni
Ugyanolyan szép volt, mint a tegnapi etap, sőt bizonyos szempontból még jobban is tetszett. Egyetlen II+-os hely volt, de ott mindkét hajót én vittem le.
Az egyetlen "nehezebb" hely...
Ettől függetlenül a csajok minden helyzetet megoldottak a Thayaval és nagyon ügyesek voltak. Senki sem borult. A tolmini híd után kötöttünk ki a kempingnél, ahol remek étterem is üzemel.
Zsuzsiék minden helyzetet magabiztosan megoldottak.
Nagyot ettünk, frissítettünk, majd elsétáltam a buszpályaudvarra és megvártam a következő buszt Kobaridra. Egy kisbusz jött és egyedül utaztam, ráadásul a falvakon keresztül, ami önmagában is élmény volt. Megkértem a sofőrt, hogy egy pillanatra álljon meg a beszállópont közelében, így 50 méterre a kocsitól rakott ki. Rendes tag volt! Megspórolt egy bő kilométeres sétát... Logisztika kipipálva!
Levezetésképp még elsétáltunk Zsuzsival a Tolmin-szurdokban. Pazar egy hely! Nem szabad kihagyni!
Részlet a Tolmin-szurdokból
Harmadnapra rosszabb időt jósoltak, ami azúttal sem jött be! :-) Csodás volt az is. Pontosan ott szálltam vízre, ahol előző nap kiszálltunk a lányokkal, azaz a kempingnél a tolmini híd alatt. Előtte persze játszottunk Lilluval egy kis lecsorgósat a vízben (neoprén ruhában). Később néztem meg, hogy csak 12 fokos volt a Soča. Sebaj, nem fáztunk.
Hamar "megnyugszik" a folyó
A terv az volt, hogy leevezek Most na Soči-ig, de előtte a tónál csatlakoznak Zsuzsiék is. Az első 1-2 kilométeren még volt sodrás, de hamar lelassult a folyó. Később, Modrej után olyan már mint egy tó, sodrás már nem érezhető.
Tóvá szélesedik a Soča
Innen a Most na Soči kis hídja alatt lehet tovább evezni, ami önmagában is egy gyönyörű látnivaló. Megéri kicsit balra indulni és benézni az Idrijcára, ami itt torkollik a Sočába és az utolsó egy kilométeren két sziklafal között folyik (de a sodrás nagyon minimális).
Idrijca - hát nem gyönyörű?
Utána még lejjebb eveztünk a szinte sodrás mentes Sočán úgy két kilométert. Megéri, sőt tovább is biztos, hogy megérte volna, mert az egész egy csoda.
Most na Soči
Ráadásul nem volt ott senki. Kedvet kaptam, hogy legközelebb folytassuk ezt a nyugodt szakaszt... remélem jövőre lesz rá lehetőség! A mai kis etap pont 10 km volt. Az élmények nem álltak arányban a megtett úttal, bőven túlkompenzált minket a természet :-)
A "Híd"
1. nap: Čezsoča-tól a Srpenica I.-ig: Fényképalbum és Nyomvonal
2. nap: Kobaridtól Tolminig: Fényképalbum és Nyomvonal
3. nap: Tolmintól Most na Soči-ig: Fényképalbum és Nyomvonal
Karintia talán egyik legszebb tava: Weißensee (2020.08.25) (#Weissensee)
Weissensee - keleti part
2006-ban nászutunk egyik részeként eltöltöttünk pár napot Zsuzsival Karintiában. Akkor volt alkalmunk megismerkedni a Weißensee-vel és tágabb környezetével és azonnal rabul ejtett bennünket ez a csodaszép fekvésű, kristálytiszta vizű tó. Bringáztunk és a tó nyugati felét meg is kerültük 2006-ban, de vízre nem szálltunk…
Igazán idilli vízreszálló hely a tó keleti partján...
A négy napra, amit most itt töltöttünk, nem volt kötött program, hanem az időjárás és a kedvünk szerint alakítottuk a tervet. Mivel szebb időjárás volt, mint amivel számoltunk jutott idő egy-két extra elemre. Ennek kapcsán jutott eszembe ez a tó és javasoltam (a műholdkép megtekintése után), hogy a keleti partjára jöjjünk, mert az sekély és a környék csodaszép. A megközelítése is vadregényes: keskeny kis erdei aszfaltúton (osztrák átlaghoz képest rossz minőségű utakon), de gyönyörű erdőkön át lehet megközelíteni. Pakoló van, tömeg nincs, de azért persze 10 óra után jöttek a népek ezen a pénteki napon is, de azért teljesen élvezhető maradt a környék, nem volt “hering” érzésünk. Felpumpáltam a Thayat és – mivel a csajoknak most nem volt kedvük kajakozni – egyedül vágtam neki a tónak. Nem volt semmi konkrét célom, hogy meddig akarok eljutni vagy hasonló, egyszerűen csak élveztem a tájat, a vízen létet és eveztem, ameddig jól esett.
Ennél a sziklafalnál fordultam vissza...
Nem lehet körbeautózni a tavat...
Lehet itt is hajót bérelni (elektromotoros csónak)
Pár kilométer megtétele után az északi oldalon sziklafalak jelentek meg és odaevezve pont rajtakaptam geoládászokat, ahogy egy elektromotoros csónakból egy kizárólag vízről megközelíthető dobozt logoltak. 😊 Mivel több mint tíz éve szakítottam a .com-mal, nem logoltam, de megnéztem a rejteket. A túloldalon még délben is ott ült a reggeli pára, ami itt is különleges hangulatot teremtett.
A reggeli pára délig megmaradt az árnyékos oldalon...
A tó vize nagyon kellemes volt, teljesen alkalmas a strandolásra, így visszaérve csatlakoztam Lilla lányomhoz és csobbantunk egyet. A tó Keleti végében egy kis patak indul (Weißenbach), ezen a kis hídig el lehet jutni és nagyon hangulatos. Nem utolsó sorban teli van hallal.
Csónakhaz a türkiz víz felett... (eredeti kép, nincs színezve - ennek TÉNYLEG ilyen színe van!)
Megebédeltünk a parton található Dolomitenblick nevű étteremben, pihentünk még egy-két órát a kellemes napsütésben, majd elindultunk a két hetes nyaralás utolsó helyszínére: Tolminba, Szolvéniába, a Júlia-Alpok tövébe…
A tó vize meleg, teljesen alkalmas a strandolásra...
Egy kis ismerkedés a Felső-Drávával: Greifenburgtól Sachsenburgig (2020.08.23) (#Dráva)
Ha már Karintiában, Gmündben töltöttünk négy éjszakát, akkor szinte adta magát, hogy egyik nap evezzük egyet próba jelleggel a Felső-Dráván. Remek anyagokat találtam a folyóról és hamar rájöttem, hogy Lienztől szinte végig követi a vasút a folyót, azaz a logisztika remekül működik. Óránként jár a vonat hétköznap. A Greifenburg – Sachsenburg szakaszt szemeltem ki, ami nem sok: kicsivel több mint 20 km. Nekünk 23-at mondott utólag a GPS. Zsuzsiék nem akartak ennél jelentősebben többet menni.
Odaúton párszor kereszteztük a folyót és láttuk, hogy történt valami az éjjel, mert nagyot emelkedett a vízszint és barnás lett a Dráva jellegzetes kékes-zöldes színe! Ez nem szegte kedvünket, de azt már tudtam, hogy ez nem 3,5-4 órás túra lesz, hanem kb. 2-3.
Remek beszállópont van Greifeburgnál (tűzrakóhellyel).
Előkészületek...
Vízreszállás
Ott készülődtünk, amíg elvittem a kocsit a vasútállomásra, ami kőhajtásnyira van onnan. Elindulva azonnal megtapasztaltuk az iszonyatos sodrást, a GPS-re pillantva 4:10-es km / perc sebességet láttam, ami nagyjából 14 km/h-nak felel meg. Ez folyón elég tisztességes tempo. Technikailag nem nehéz szakasz, de ilyen vízállásnál/sodrásnál azért észen kell lenni, nem ajánlom teljesen kezdőknek. Kikötési lehetőség volt jó néhány (homokos vagy sőderes padok), de néhol egy-egy kilométerig semmi. A túra felét nem evezéssel töltöttük, hanem csak csorogtunk lefelé olyan 9 km/h sebességgel. Nagyon szép a Dráva völgye, kétezres hegyek alatt kanyarog a folyó. Itt-ott kisebb-nagyobb szigeteket, zátonyokat alkot. Ezek némelyike remek táborhelyeket kínál. Figyeltem ilyen szempontból is és igen, nagyon jó lenne a Lienz – Villach szakaszt, azaz a Felső-Drávát egyben leevezni. Szerintem vízállástól függően 2-3 nap alatt simán, kényelmesen meglenne. A logisztika, infrastruktúra mind adott, semmiben nem szenved hiányt az itt vízitúrázó!
Rohan a folyó...
Kikötöttünk egy-két zátonyon és ettünk, ittunk, körülnéztünk (drónnal is 😊). Gyönyörű tájak, színek! Igazán kár, hogy nincs közelebb Budapesthez!
A 23 kilométer alatt csak egy középkorú párost láttunk, akik tengeri kajakkal szelték a hullámokat.
Tehén tájképpel...
Csodás a Dráva-völgye...
A túra vége felé azon lamentáltunk, hogy tovább csorogjunk-e Lendorfig (még hat kilométert), mivel sokkal gyorsabban haladtunk a tervezettnél, de Sachsenburg előtt feltámadt a szél és amúgy is elég nagyok voltak a hullámok, így a lányok azt kérték, hogy mégis maradjunk az eredeti tervnél. A Sachsenburgi híd előtt száz-százötven méterrel iszonyatos sodrás volt, Zsuzsiék megpróbáltak elsunnyogni a part közelében. Csakhogy ott a visszaforgók miatt mindig kisodródtak az alacsony, de köves padra. Sokkal egyszerűbb volt a fősordor szélén haladni. El is veszíették a Thaya szkegét, mivel valószínűleg tolattak is a hajóval, így egy kő előrenyomta az uszonyt, mikor megfodultak és előrefelé mentek egy másik kő meg kiütötte. Sebaj, már meg is rendeltem az utódját a Vízvonalnál…
Azért még így is volt egy két sóderes pad...
Végül a híd előtt, a Malta egyik ágának zsilipje alatt szépen kikötöttünk és felhúztuk a hajókat az acél lépcsőn. Átöltöztünk, összecsomagoltunk és elindultunk a kis kocsit húzva a közeli vasútállomásra. Ott derült ki, hogy vasárnap lévén a vonatok csak kétóránként járnak, így egy bő órácskát kell várni a következőre. Kár, mert ha tudtam volna, akkor mégiscsak lecsorgunk Lendorfig… 😊
Némi vigaszt nyújtott, hogy annyira szép helyen van a megálló, hogy sose rosszabbat, mint ott egy órát várakozni!
Szép élményekkel tértünk vissza az autóhoz a kultúrált ÖBB vonattal.
Vonatra várva... de milyen szép helyen!
Kedvet kaptunk a Drávához is. Egyre több dolgunk lesz a következő években. Ötlet van bőven a tarsolyban.
Video hamarosan...
Az idei előzmények a második részben (2020 június 13 - augusztus 21) olvashatók!