©2020 by Mikulás. Proudly created with Wix.com

 
Search
  • Mikulás

2020 - vizes kalandok

Updated: Mar 21

Beköszöntött a 2020 és sokan azt hiszik, hogy ezzel együtt az új évtized is :-) Pedig ez az év még a tízes évekhez tartozik...

No, de nem is ez a lényeg, nem akarok én semmiféle mélyretörő eszmefuttatásba kezdeni, hanem sokkal egyszerűbb és kézenfoghatóbb dologról írni: vizes kalandok 2020-ban. 

Szerencsére idén hamar elkezdtem: január 5-én, egy szép verőfényes vasárnap délután a Lupa-szigettel szemben vízre tettem a SUP-ot. Célom: felszerelés tesztelése. Mint írtam a 2009-es összefoglalóban, remek téli cuccokat vásároltam decemberben: egy tökéletesen vízálló, vastag téli neoprén csizmát (Hiko Wade), egy remek száraznadrágot (szintén Hiko) és szélálló Hiko "mancsokat", amiket az evezőre lehet tépőzárral ragasztani és így kesztyű nélkül sem fagy le a kezed. 3mm-es neoprén ruha + vastag gyapjú zokni a csizmában + száraznadrág = tökéletes kombináció egy +1 fokos, szeles, téli túrához. Teljesen száraz maradtam, ugyanakkor nem izzadtam meg, ez azt jelenti, hogy pontosan a hőmérséklet és a széljáráshoz sikerült öltözni...


Nyúlik az árnyék, rövid a nappal. Tél van.

Téli Egyfás-sziget


2019.01.06 - Vízkereszt: megjött a várva-várt új hajócska: Gumotex Safari 330 :-) Nagy az öröm!

Nem sokat váratott magára a kis Safari bevetése: január 11-én, szombat ebéd után hajóavatást tartottam az RSD-n :-) Jól bevált helyen, a Nádfedeles csárda melletti parkolóból rajtoltam. Nagyjából a GCUTUT láda útvonalán akartam evezni, de a kis ágban pár tíz méter után jég állta az utamat, kb. 5 méteren feltörtem a kb. 1 cm vastag jeget, de láttam, hogy a folytatás is küzdelmes lenne, így visszafordultam és a főágból néztem be a kis ág másik oldalán: ott is teljesen befagyott, jó döntés volt tehát. Szép volt, 7 fokban, enyhe szélben. Élveztem minden percét és azt, hogy remekelt minden felszerelésem. Az első benyomásaim a Safariról: stabil, fordulékony kis hajó (még szkeggel is). Minimálisan billenékenyebb a Thayánál, de csak egy pontig: onnan stabilizálódik, nem lehet vele könnyen felborulni, de most nem teszteltem (3 fokos víznél), ha nem baj :-)

(Track)


Befagyott a kis ág. Tél van, el kell fogadni :-)


Január 25: Elvonási tünetek kezdtek jelentkezni, így alig vártam, hogy jöjjön a hétvége, ráadásul szerveződött egy kis "villámcsődület" a Szentendrei-szigeten egy geoláda újrarejtése kapcsán. Kapva-kaptam az alkalmon és Vác déli részéről indulva tettem egy rövid kis kört a Duna főágán átkelve, de nagyon figyelve (online is) a hajóforgalmat. Szerencsére nem volt komoly köd, kb. egy kilométerre is el lehetett látni, így az átkelések abszolút biztoságosak voltak. Az öltözékkel most sem volt baj, szinte már-már túlültöztem. A víz 2 fokos volt, a levegő minusz 2-3 lehetett. Jó kis találka és evezés volt, annak ellenére, hogy tipikus szürke, undorító, téli időjárás volt. Szivem szerint folytattam volna lefelé a csorgást, de sajnos délre haza kellett érnem. Mára ennyire futotta...



Téli felszerelésben - szinte túlöltözve (photo by Discover)

Február elsején csodaszép napsütéses idő és +15 fok? Ilyen csak a mesében van! :-) ...meg 2020-ban...

Ki is használtuk ezt Pupuval és a Határcsárda mellett, a révnél vízre bocsátottuk "léghajóinkat", ő egy Gumotex Twist-et, jómagam pedig a "deszkát" választottam mai eszköznek. Gyors, begyakorlott előkészületek után pikk-pakk a vízen voltak a hajók és el is indultunk felfelé. A Tahi-hídig csak egy helyen álltunk meg némi energiapótlásra és a tavaszias idő élvezete miatt. A híd fölött kikötöttünk a sziget felőli oldalon és gyönyörködtünk a tájban, a fényekben és a Duna kristálytiszta vizében. Onnan szépen visszafordultunk és pofaszélben ereszkedtünk a folyón. A szél végig hozta a Duna jellegzetes illatát, amit imádok. Úgy éreztem magam a napfényben, mint aki töltőn van. Elhaladtunk a GCBlue geoláda mellett is, de nem ott, hanem egy nagyon hasonló asztalnál (pihenőhelynél) kötöttünk ki picit délebbre. Az is hangulatos hely. Onnan már nem sok volt a célig, picit bántam is, hogy vége, de azért így is összejött 15 kilométer... Sose rosszabb napot!


Egy amatőr "schnitt":


Tavasz február elsején...

Február 15: Csatába mentünk! ...de harc helyett békére leltünk...

Tavaszias időjárást jósoltak erre a február közepi hétvégére és Pupu barátomat invitáltam egy Garam evezésre. Sosem járt a folyón, ezen a helyzeten pedig sürgősen változtatni kellett. A Csata-Esztergom szakaszt javasoltam (tavaly a Bény-Esztergomot csináltam, de úgy gondoltam lehetne picit feljebbről indulni). Tíz óra magasságában tettük vízre a hajókat és a már az előkészületek közben nézegettük a folyót és megállapítottuk, hogy van bőven víz és azt is, hogy nagyon gyorsan folyik :-) Verőfényes napsütésben, enyhe szellőben csorogtunk lefele a folyócskán. Változatos táj, kanyarok és egy két rapid tette izgalmassá azt a gyönyörű napot! Sose rosszabbat! Egyre jobban szeretem ezt a Garamot, jönni kell még ide, hisz' közel van!

Track.

Fotóalbum.

Élményevezés a Garamon



Február 22: újabb vizi kaland, a szereplők pedig részben a "szokásosak": Pupu, Mikulás és ezúttal Csaba. A helyszín szintén a régi, jól ismerős: RSD. A vízreszállás az M0-s hídtól északra, a Pesti oldalon egy arra alkalmas helyen történt, az útvonal pedig az egyik kedvencem, a GCUTUT, jól megspékelve a szigetszentmikósi úszóláp megkerülésével. 14 km lett a mai etap, ami nem rossz egy februári napra :-) Ezúttal a Thayaval voltam. Szép volt... (fotók, track)


Kicsit szeles, de gyönyörű idő!


Az év szökőnapjára egy Ipoly túrát terveztem. A "léghajós" fórumon bogarat tettek a fülembe és elhatároztam, hogy a szombatnál nincs jobb alkalom egy kis "ipolyozáshoz". Vámosmikolán parkoltam és lesétálva a folyópartra felfújtam a Safari léghajómat (kajak- és kameratesztelési célból is). Onnan szépen lecsorogtam 19 kilométeren át a lelédhídi majorig, majd kb. 10 perc várakozás után menetrendszerinti busz repített vissza a kiindulópontra. Pazar program volt: sehol senki (még egy nyomorult horgász sem), csak a nyugalom. Pont erre vágytam egy zűrös hét után, ezért nem is hívtam most társakat...


Vadregényes tud lenni az Ipoly...

Fotók

Tracklog


Az Ipoly, ahogyan kevesen szokták látni! (még kevesebben vizitúrázva)


2020.03.08:

Ezúttal a Balassagyarmat - Drégelypalánk szakaszt néztem ki, mint a B.gyarmattól a torkolatig tartó szakasz legtechnikásabb, legvadregényesebb részét. Bár nem jártam ezen a szakaszon sosem, olvastam az evezzvelem.hu-n Gárdonyi Zsolt folyóleírását, így voltak elképzeléseim. Nyilván láttam a napokban, hogy a túra valószínűleg nem (csak) emiatt lesz érdekes, hanem azért is, mert a vízszint durván megemelkedett. A múlt hetihez (-51 cm) képest több mint 2 méterrel (168 cm) és a vízhozam a hatszorosára duzzadt (9 m3/s vs. 56 m3/s). Ennek ellenére (vagy pont ezért?) belevágtam. A vízszint – bár magas – de nem érte el az I. készültségi szintet, mely 300 cm-nél van.

Valamivel 9 előtt érkeztem Balassagyarmatra, ahol kb. 50 méterre parkoltam a folyóparttól. A víz megtekintése után úgy ítéltem, hogy bár baromi gyors, de semmi gyakorlati akadályát nem láttam a vízreszállásnak. Gyorsan haladtam, de pihenni nem volt lehetőség, mert komoly áramlások voltak a folyóban, így mindig korrigálni kellett. Hamarosan kisütött a nap is és élveztem a természetben töltött időt. Sehol senki, még egy horgász sem áztatta a kukacát. Egy a fősodor kellős közepén lévő kidőlt fa majdnem beborított, de némi szerencsével siketült kikecmeregnem a nagyon meleg helyzetből. Ez még bőven az Ipolyvece előtti szakaszon volt. Megálltam, kikötöttem pár perce és átgondoltam, hogy vajon mi vár majd rám az Ipolyvece-Drégelypalánk szakaszon és vajon mit vállalok azzal, ha nem szállok ki Ipolyvecén…

Haladtam szépen tovább és megjelentek az ártéri vizek, Egy-egy látványosabbnak ígérkező részre ki is eveztem. Klassz volt!

Ipolykeszinél picit benéztem a Nyék-patakba, majd meg sem álltam a duzzasztóig, ami onnan már nem volt másfél kilométer sem. Jobb oldalon partra szálltam egy kis terepszemlére. Átemelésre készültem, de mint kiderült erre semi szükség: jól hallottam, hogy nem hallottam a lezúduló víz hangját, ugyanis itt nincs semmilyen lezúduló víz, a gát nyitva, simán át lehet haladni. Visszaültem a deszkára és szépen átsiklottam a műtárgyon és folytattam utamat Ipolybalog felé. Itt már egyre nagyobb területeket öntött el az Ipoly és sok helyen ki lehetett menni az ártérre is. Hihetetlen látvány volt a hatalmas vízfelület. Ipolyvecénél végül nem bírtam ki és egy akadály kikerülése miatt kieveztem a nyílt vízre. Itt pillantottam meg a víz közepén álló kilátót (madármegfigyelő tornyot), amit sikerült is megközelíteni olyan 150 méterre, de ott már alacsony volt a vízszint és nem akartam sok időt veszíteni…

Az ipolyvecei madármegfigyelő torony


Visszatértem a mederbe és kisvártatva az ipolynagyfalui duzzasztóhoz érkeztem. Itt nem “hajtottam át” a duzzasztón, hanem udvariasan kikerültem ott, ahol normális esetben a kiemelést követően átsétáltam volna a túloldalra. Jót mosolyogtam ezen a nemlétező bajuszom alatt :-) Mégegy átemeléssel kevesebb…

Körülbelül 500 méter múlva azonban egy felgyülemlett torlasz állta az utamat az Ipoly medrében, teljesen elzárva azt. Itt normál vízállásnál újabb átemelés következett volna, most azonban jobbra távoztam a mederből és Ipolynagyfalu gátja mellett haladtam tovább kikerülve az akadályt és visszatérve a mederbe. Vadregényes volt a fák között a sekély vízben cikázni. Kanyargós szakasz következett, de élvezetes és gyönyörű környezetben, csak ámultam és bámultam. Egy újabb akadály miatt megint “kiléptem” a mederből, de ezúttal a bal oldalon, ahol megpillantottam a hatalmas vízfelületet, amit el is neveztem sebtében Ipoly-tónak. Úgy döntöttem, hogy egy szakaszon itt haladok tovább, ez úgyis ritkán kínálkozik, az Ipoly mederben meg mindig lehet evezni. Haladtam a “tavon” és bőven volt víz. Megpillantottam egy vadlest és egy kis facsoportot: Kikötőhely! Természetesen odaeveztem és szürreális élmény volt vizitúra közben egy vadlesen körülnézni és megpihenni pár percre, de nem hagyhattam ki.

A vadles meg a facsoport: szürreális környezetben


A mederbe visszatérve lenyugodott a folyó: békésen csordogált Ipolyhídvéget körülölelve. Itt már nézegettem a GPS-t, hogy hol is kellene kiszállnom, de az már leesett, hogy az nem úgy lesz, ahogy otthon a monitor mögül terveztem… merthogy a kis hídtól a vasútállomásig tartó kb. egy kilométeres sétából nem sok lesz :-) Ugyanis végig nyílt vízfelület volt az egész rét Drégelypalánkig. Azon aggódtam csak, hogy legyen elég víz, mert az nagyon cudar lenne 10 cm-es vízben több száz métert vontatni a deszkát… Szerencsém volt: volt elég víz és egészen a település széléig siklottam. Onnan már csak 300 méter volt a vasútig. Az idő azonban valahogy elrepült a sok nézelődés, szájtátás kapcsán és már csak 15 percem volt a vonatig. A deszka óriási előnye az igénytelensége: a mocskos deszkát lemostam a vízben, pillanatok alatt leeresztettem és összehajtottam, lecsorogtattam és toltam be a zsákjába. Megnéztem a track-et és bizony az egész műveletsor a partraéréstől a tovaballagásig pontosan 5 perc volt. Így időben érkeztem az állomásra, ahol picit átöltöztem és pár percet még vártam is a vonatra :-)

Az élmények hatása alatt, boldogan ültem le a kis előtérbe a vonaton, amit mintha nekem tartottak volna fenn… Na, ilyen vizitúrákról szoktam fantáziálni. Ez az én világom, gyerekek! Jövök még az Ipolyra vegetációban és normál vízállás mellett is, de ezt kár lett volna kihagyni… Utólag örülök, hogy nem a Safarival jöttem, ide a "deszka" volt az alkalmas eszköz. Igyekszem ezt észben tartani… Szeretlek, Ipoly! :-)

Fotóalbum

Tracklog

és a video:


Kajakozás a Kiskunsági-főcsatornán avagy a "Kígyóson"


Március idusa, avagy Kristóf napja (gy.k. 15-e): mára egy vonatos Dunakanyar evezést terveztem, de közbe szólt a sors, illetve Pupu barátom. Mást javasolt: menjünk a Kiskunsági-főcsatornára evezni! Éreztem, hogy nincs még kész terv, inkább a fefedezés iránti vágy munkálkodik benne, de az elszántság nem volt megkérdőjelezhető :-). Mindenesetre a térképre nézve saccra is olyan 40 km a táv, amit kigondolt a Tassi zsiliptől a Kígyósi csárdáig. Mivel ez a víz alig folyik, ez így tavasszal nem kevés. Némi töprengés után azonban ráálltam a dologra, mivel azt tudom, hogy ide nyáron, hőségben, sok horgászt kerülgetve, nem szabad jönni.

Másnap reggel 6-kor startoltunk a Damjanich utcából két autóval. Az egyiket a csárdánál hagytuk, a másikkal pedig elmentünk Tassra. Hamar találtunk a közúti híd mellett egy remek vízreszállási lehetőséget. Fél 8-kor kb. 1 fok volt ott és metsző szél. Nem vette kedvünket, az elszántság mindkettőnk részéről maximálisan megvolt. Javasoltam, hogy ne külön-külön, hanem egy kajakkal menjünk: gyorsabb is, egyszerűbb is, ráadásul beszélgetni is jobban tudunk. Így is lett, a Thayara esett a választás (kizárásos alapon). Mire számítottam? Nos, hosszú, egyhangú evezésre negyven kilométeren át, kockára ült ülepre és esetleges "katasztrófára", azaz arra, hogy teljesen kifutunk az időből és sötétben evickélünk majd vagy némi jó szerencsével - egy józanabb pillanatunkban - még az utolsó 16 kilométer előtt "kiszállunk" a közút közelében és Kecskemétről családi segítséget kérünk (azaz transzfert). Ezzel szemben a valóság: csodálatos, változatos táj, kanyargó és itt-ott némileg egészen észrevehető áramlás, hátszél és igazi vizi élet: halak és vizimadarak, az egy hajóban ülés miatti lendületes haladás (6 km/h átlagsebesség), jó beszélgetések és vidám órák egy számomra csak horgász koromból ismert vizen. A táv végül "csak" 34 kilométer lett, mert nem a Tassi-zsiliptől, hanem a faluból indultunk, de a felénél már egyértelmű volt, hogy simán és bőven odaérünk a csárdához sötétedés előtt. Négy óra magasságában emeltük ki a hajót és summáztuk, hogy ez egy szuper nap volt és élményekkel gazdagabban térünk haza! Az is tiszta sor volt ezek után, hogy folytatni kell a kalandozást a Kígyóson.

Bár a technika rendesen elkövetett mindent, hogy kitoljon velünk: lemerült GPS, szarakodó SD kártya a kamerában, melyet először a hajó végére szerelt kis rúdra szereltem és mivel nem szoktam még meg, így az első híd alatt annak rendje és módja szerint le is zúztuk, összekarcolva a lencsevédőt, de ezen körülményeknek sem sikerül sem a hangulatunkat elrontani, sem pedig megakadályozni, hogy mégiscsak készüljön egy értékelhető rövid video erről a kalandról:



A Kígyós nem (csak) egy remek horgász víz, hanem bizony vizitúrázás szempontból is kiváló célpont! Eddig is szerettem, de most a szívembe lopta magát és örülök, hogy lehetőségem volt jobban megismerni, hogy mit is nyújt a Kiskunsági-főcsatorna. Jövünk még! Kösz', Pupu és Isten éltesse a Kristófokat!

Fotóalbum

Tracklog


Vadvíz a Kiskunságban?!


A vasárnapi viztúránk sikerén felbuzdulva úgy döntöttünk Pupuval, hogy folytatni kell a Kígyós (Kiskunsági-főcsatorna) bejárását, pontosabban befejezni, ami egy 18 kilométeres szakaszt jelent a Kígyósi csárdától (itt szálltunk ki vasárnap) Akasztóig. Reggel 7-kor indultunk ezúttal, de lefelé menet bedobtam az ötletemet, hogy ne fejezzük be túrát Akasztónál, hanem emeljünk át szépen a Duna-völgyi-csatornára (DVCS) és azon még 15 kilométert tudnánk dél felé haladni egészen a Kiskőröst Kalocsával összekötő műútig. Ott tettük le Pupu járgányát. Stilitz ekkor még nem tudta, hogy bonydalmak lesznek :-)

A másik autóval szépen elkocsikáztnk a Kígyósi csárdáig és a jól bevált helyen parkoltunk valamint felfújtuk a Thayát. Rutinos mozdulatsorok és 15 percen belül vizen is volt a Pupu-Mikulás duó. Nagy volt a kontraszt a vasárnapi 1 fok, hideg szél és mai 15 fok, szélcsendes idő között. Helyesen ítéltük meg, hogy ez bizony rövidnadrágos túra lesz. A Kígyós gyönyörű volt, kanyargós és változatos. Pontosan két kilométer múlva furcsa akadályba futottunk bele: a zsilipet átépítik, de tőle jobbra egy itthon ritkán látott csőgát van. Nyilván átemelés lesz - gondoltuk - de hamar észrevettünk egy kis szűk hallépcső szerű folyosót, ami egy keskeny kis ágban folytatódott. Vadvíz a Kiskunságon! kiáltottunk fel és vízről való megtekintés során megállapítottam, hogy a Gumotex-szel itt simán le tudunk menni. Váratlan élmény és klassz kis "mini vadvíz" volt itt pár tíz méteren. Ezt sosem gondoltam, hogy ilyesmibe fogunk botlani a Kígyóson :-) Megspóroltunk tehát egy átemelést és nem is volt több a Kiskunsági-főcsatornán. Repültek a kilométerek és élveztük a nyárias napot: rövidgatyában, mezítláb. Pontban délben megebédeltünk egy csodaszép, nyugodt helyen és tudtuk, hogy nem is lehetnénk most jobb helyszínen ezen a koranyárias márciusi napon. Itt nincs pánik, nincs koronavírus, csak a végtelen nyugalom.


Itt-ott még vadregényesnek is mondanám...


Hamarosan azonban némi homok került a gépezetbe: Pupu jelezte, hogy nincs a nyakában a kocsikulcsa, nem találja. Remek :-) Minden holmit átkutattunk, de valóban nem került elő a Doblo kulcs...

Lapátoltunk tovább szépen Akasztó felé és nekem már meg is volt a vészforgatókönyvem: riasztom bátyámat Kecskemétről, aki 5 után értünk jön Kiskőrös mellé és visszarepít minket a csárdához, ahol jó eséllyel elő fog kerülni Pupu kulcsa.

Ahol a Kígyós véget ér óriási építkezés folyik, új műtárgyat alapoztak éppen, de szerencsére némi udvariaskodás hatására minden gond nélkül átengedtek az építési terület szélén, hogy átemelhessünk a DVCS-re. Ahogy elindultunk, három különbség tűnt fel a Kígyóshoz képest: jóval keskenyebb, jóval gyorsabban áramlik és picit más a víz szine. No és persze megállapítottam (elhamarkodva), hogy unalmasabb is. Ezt a 15 kilométer megtétele után visszavonom: nem unalmas a DVCS, nagyon is változatos, de az igaz, hogy kevesebbet kanyarog. Szélcsendben és napsütésben, jó tempóban (7km/h felett) haladtunk a továbbiakban és egyetlen átemelés volt a 15 kilométeren (a mai etap 28. kilométerénél).


Az utolsó átemelés helyszíne


Onnan a maradék bő 5 kilométer olyan gyorsan elrepült, hogy már csak arra emlékszem, hogy a híd előtt kiemelünk. Csúcs volt ez a nap! Béla bátyám svájci pontossággal jött értünk és repített minket vissza a Kígyósi csárdához, ahol azonnal előkerült a másik kocsi csomagtartójából az eltűnt kulcs! Happy end! Hálás köszönet a "felmentő seregnek"!

Azt hiszem felejthetetlen napot zártunk. Igazi vizitúra élmény a Kiskunságban.

Fotóalbum

Tracklog

...és a kis video:


135 views
This site was designed with the
.com
website builder. Create your website today.
Start Now