A 2021 után szívből kívánom és remélem, hogy egy kiegyensúlyozottabb, nyugodtabb és gondtalanabb év következik...
Duna: Nyergesújfalutól Esztergomig - 2022.12.26
Karácsony másnapján 8-9 fokos enyhe, szinte tavaszi idő, szélcsenddel? Kihagyhatatlan bringás, túrázós vagy kajakos időjárás! Nekem most az utóbbihoz volt vonzalmam, így a Dunakanyarra gondoltam. A felhőképre kukkantva azonban azt láttam, hogy Esztergomon túl bizony sűrű köd van. Ködben meg nem olyan vidám órákat vízen lenni, azt meghagyom másnak. Fentebb viszont csodás napsütés! No, ez kell nekem: töltekezni járok a vízre nem a szürkeségre áhítozom :-)
Vízreszállás a Thayaval Nyergesújfalunál
Zsuval együtt indultunk: kirakott a holmimmal együtt Nyergesújfalun, ő meg szépen elment egyet túrázni a Búbánat-völgybe, ahol a Hideglelős-kereszttel együtt egy kellemes 12 kilométeres edzést iktatott be, amíg én szépen lecsorogtam Eszetergomba.
Nyergesújfalu és Eszetergom között nem annyira izgalmas a Duna. A Táti-sziget mellékágába most nem volt kedvem átemelni, meg ismeresm is jól, most nem arra vágytam. A "dunai szörny" (szénrakodó) alatt áthúzva viszont befordultam jobbra a Kis-Dunára és megkerültem a Prímás-szigetet.
A "szörny"
Nagyon hangulatos "kis" folyó ez, most is megjegyeztem magamban, hogy mennyivel hangulatosabb kisebb folyókon kajakozni, mint nagy folyamokon. Az az én világom!
Van egy hangulata a Kis-Dunának...
Kellemes volt, sok látnivalóval, gyönyörű volt a bazilika, a templomok és a Prímási palota. Vízről talán még látványosabb!
Az egyetlen mozgó vízi jármű, amivel találkoztam...
Végül két és fél órás élményemezés, töltekezés, napozás után találtam egy betonlépcsőt a Fifi büfénél (Sánc utca vége), ahol kultúr módon partra tudtam szállni. Remek kis karácsony másnapja volt ez! Jól esett a "vízen lét".
A bazilika a vízről
Varadero (Kuba): csak egy kis tengerparti "lötyögés" egy sit-on-top kajakon - 2022.12.14
Ipoly: Vámosmikolától a letkési hídig - 2022.10.16
Nem tudom megmondani miért, de a napokban az Ipolya vágytam. Sokkal jobban szeretem ezeket a kis folyócskákat, mint a Dunát, pedig ott kajakoztam épp eleget.
Itt van az október és ezt a hónapot - ha szép az idő - bűn nem a természetben tölteni. Minden nap pazarlás, amit épületben tölt az ember...
Tudom, alacsony a vízállás, bőven alacsonyabb a számomra minimálisnak tartott 100 cm-nél (Ipolytölgyes) volt a mai 87 cm-rel... de ha az ember valami nagyon szeretne, hozhat néha kompromisszumokat...
A hódok "munkája" mindenütt tetten érhető...
Zsuzsival elhatároztuk, hogy én az Ipolyra megyek, ő pedig túrázik egyet a Börzsönyben. Ajánlottam is neki egy remek körtúrát Nagybörzsönyből. Kiraktam magamat hát Vámosmikolát, a jól ismert vízre szálló helynél, a Rákóczi utca végén... Nem kapkodtunk, megittuk a magunkkal hozott kávét és a szendvicset, miután komótosan felpumpáltam a Safarit. Üldögéltünk a vízmércénél a lépcső tetején és napoztunk.
A beszállásnál épp egy frissen - hódok által - kidöntött fa miatt kellene átemelni, de én alatta tettem vízre a kis hajót. Hamarosan torlaszt fog okozni! :-(
Az elindulás utáni métereken...
Érdekes volt, mert nem sokkal lentebb is van egy kialakulóban lévő torlasz, amit szintén hód alakított. Korábban ezen a szakaszon semmilyen akadály nem volt, most lesz kettő is, ha nem történik beavatkozás.
Nagyon szép, őszi idő volt ma, nagyjából 20 fokos hőmérséklettel és minimális szellővel.
Október. Imádom.
Élveztem minden percét, de nem siettem, tudtam, hogy van időm. A Zsuzsinak ajánlott túra minimum 4 órás :-) Nem tudtam, meddig megyek, de azt igen, hogy biztosan nem Szobig...
Öt-hat helyen ki kellett szállnom, néhány tíz méter erejéig és vontatnom kellett a kajakot, mert szkeg nélkül is leértem. Tudtam, hogy ez lesz. Vállaltam. A neoprén csizma és zokni kombináció ma is bevált. Amúgy nem voltam ma beöltözve, mert 20 fokban, 20-30 centis vízre nem készülök komoly felszereléssel. A rövid szárú vékonyabb neoprén ruha volt rajtam, de az is csak alul, felülre meg egy vékony, hosszú ujjú gyapjú pólót vettem. A mellény mindig rajtam van. Remeknek bizonyult a ruházat, mert se nem fáztam, sem melegem nem volt.
Az Ipolytölgyes feletti duzzasztónál természetesen átemeltem, de van a jobb oldalon lépcső és a füves részen egyszerűen áthúztam a Safarit. Most is érdekes látványt nyújtott a duzzasztó, főleg levegőből...
A duzzasztó
Itt már el is döntöttem, hogy részben a vízállás miatt, részben a sok vízen bámészkodás okán, csak Letkésig megyek ma. Az olyan 14-15 kilométer között van, elég is lesz az mára...
Szép lassan, de odafigyelve, a fősodort végig fürkészve lapátolgattam és így sok helyen megúsztam a kiszállást :-) Gyönyörködtam a tájban és élveztem a kristálytiszta folyót. Imádok vízen lenni! Persze, hogy egyedül voltam. Csupán egy fél tucat horgász lógatta a kukacát a parton, de ők is nagyon udvariasak voltak. Nem volt itt ma semmi stressz :-)
Jellegzetes kép az Ipolyon
Egyszer csak felbukkant a híd és tudtam, hogy itt van mára a vége. A jól ismert jobb parti vízmércénél szálltam ki és sétáltam fel a hajóval a lépcsőn... Zsunak még volt egy fél óra a túrájából, így a hajót nem eresztettem le, hanem felfordítottam és ráfeküdtem napozni. Hamisítatlan októberi "nyár" volt ez!
Dunajec - 2022.10.08
Bő 3 éve, 2019 májusában volt szerencsém először evezni a Dunajecen. Anno blogbejegyzés és video is született, de akkoriban - a maihoz képest - puritánabb felszereléssel voltam: SUP deszka, régi Garmin Virb kamera, miazmás.
Most, a másik kedvenc hónapomban, októberben, jöttem és a Safarit hoztam magammal, valamint a drónt és a GoPro-t, így némileg szebb minőségű videokat tudtam csinálni. Rutinosan vásároltam egy nemzeti parkos kajakos jegyet a tutajos túrák pénztárában (nota bene: ezért nem kell sorba állui, amúgy is utálok!) majd szépen, a folyó másik oldalán (majdnem a szlovák határátkelőnél, a kemping mellett a raftingosok vízreszálló helyénél szépen vízre bocsájtottam kis hajócskámat. Jó tudni: itt lehet kajakokat bérelni!
A tutajok innen indulnak...
Alacsonyabb volt a vízállás, mint anno, a Vörös kolostornál 49 cm. A folyó emiatt szelídebb és picit lassabb is volt, de ez nem sokat vett el az élvezeti értékből. Szerencsére csodálatos, igazi arany októbert volt ma itt a Tátra lábainál, olyan szép volt az erdő, hogy alig tudtam betelni vele.
A Három-korona impozáns látványa
Ismeretem a járást, emlékeztem a folyóra, emiatt elég alacsony pulzussal lapátoltam és szeltem a hullámokat. Picivel más volt most a hozzáállásom: nem elkerültem a hullámokat, hanem kifejezetten kerestem a kalandot :-) A max. WWII nehézség nem fogott ki a kis Safarin sehol, no meg rajtam sem :-)
A kolostornál megálltam picit szusszanni és találkozni a csajokkal, akik kofolával kínáltam, ami noha nem a kedvenc italom, de jól esett. Kiszálltam picit sétálni, de sokan voltam a kolostornál és őszintén szólva annyira nem is érdekelt belülről, így nem is mentem be, megelégedtem a külső megtekintéssel...
A kolostor kapuja - őszi hangulatban
Most is sok tutaj volt úton, még mindig nagyon népszerű a hely és a program, pedig szerintem unalmas lehet 2-3 órát passzívan ücsörögni egy kényelmetlen széken. Mennyivel izgibb kajakkal vagy SUP-pal evezni és ott megállni, ahol szeretnél, saját tempóban haladni és élvezni a csodás folyót! :-)
Áttörés
Kedvenc szakaszom természetesen az áttörés. Gyönyörű kis szurdokban halad a folyó, amit tetéztek a színes falevelek és az őszi napfény.
Célba értem.
Hamar leértem Krościenko nad Dunajcem-ig, ahol a híd után a bal parton, a parkolónál szálltam ki. A csajok már itt vártak. Nagyon klassz volt! Megérte visszatérni!
Hamarosan lesz video is...
Tisza-tó, Tiszafüred - Nagy-Morotva - 2022.07.16
...avagy a legszebb Tisza-tó túra, amin eddig voltam...
Az egész úgy indult, hogy Pisti megkeresett azzal, hogy bár tetszenek neki a videoim, de valahogy az az érzése, hogy a Tisza-tó méltatlanul hanyagolva lett, pedig ott is milyen jó helyek vannak.
Való igaz, hogy egyetlen video sem jelent meg tőlem anno (azóta már van) a Tisza-tó kapcsán, emiatt (is) ezer örömmel fogadtam el Pisti invitálását egy Tisza-tó kalandra. Végre nem nekem kell kitalálni az útvonalat, megtervezni a túrát, hanem valaki "visz" :-)
Végül július 16-ra lőttük be a közös túra napját, melynek találkozója a napfényes Tiszafüred lett. Minkét páros halálos pontossággal, sőt igazából néhány perccel az időpont előtt a helyszínen volt, úgyhogy nem is volt mint tenni, mint összekészíteni a felszerelést és a hajókat! Nem sokat tököltünk azzal semm. Pikk-pakk megvolt minden, bevetésre készen! :-)
Indulás előtt Pisti egy erre az alkalomra laminált térképen bemutatta a tervezett útvonalat (amit persze, hogy módosítottunk a túra folyamán) és elindult a csapat! Még csak reggel volt, de már lehetett érezni, hogy rekkenő hőség lesz ma (is).
Pistiék az Ocean Duo sit-on-top kajakkal...
A tiszafüredi szabadstrand melletti kikötőből éppen 10 órakor elstartolt kis csapatunk. Áthúztunk a túloldalra, a Kalandsziget mellé, majd a X. számú öblítőcsatornán keresztül kijutottunk a Tiszára.
Volt forgalom a vízen - idény van!
Azon picit lefelé csorogva bevágtunk jobbra az Apony-hátnál, melyen kijutottunk a Nagy-morotvába (régi holtág).
Azon lapátolgatva egy átjárón kijutottunk a "Szartosba", ami egy csodálatos vízivilág (a madártávlat felvételeken majd jól látszik, milyen csodás ez). Ott egy kis szigeten megebédeltünk, majd elindultunk a Tiszavalki-medencébe, a Dühös-laposhoz.
Útközben...
Most nem volt dühös, de azért volt pici szél. Itt egy érdekes látnivaló van: egy gémeskút a semmi közepén: a kút kávája jól kivehető a víz alattt. Szürreális látvány, de hát tudjuk, hogyan "keletkezett" a Tisza-tó :-)
Gémeskút a semmiben - a kút kávája egyértelműen kivehető
Tovább haladva átkeltünk a 33-a út alatt és alulról is megcsodáltuk az új bringaút hídját, majd kijutottunk a Kis-Tiszára.
Az új bringaút hídja...
Azon felfelé haladva jobbra tettünk egy kis kitérőt a Porong-tavára. Nagyon klassz volt! Végül a Kis-Tiszán felfelé evezve kiértünk újra a Tiszára, de csak átkeltünk a túloldalára, ahol csobbantunk egyet a homokos parton és folytattuk utunkat a zsilipen keresztül Tiszafüred felé, de hogy ne legyen egyszerű az út még jobbra letértünk egy kis ágba, ahol némi szlalomozás után kiértünk a Jana-fokhoz, majd az Örvényi-morotvába. Innen már sima ügy volt: balkanyar, Flottakikötő, Szabadstrand és visszérkezés az origóba. Hibátlan, kb. 21 kilométeres élményevezés volt ez Pistiékkel! Köszönönjük szépen az idegenvezetést!
A video már készül! :-)
XXV. Mikoviny S. Által-ér vízitúra - 2022.10.01 Tatáról Dunaalmásra
A korábbi években is volt tudomásom arról, hogy október elején téliesítik, azaz leresztik a tatai Öreg-tó vizét és ilyenkor egy árhullámot okoznak fél napig az Által-éren, emi ezáltal hajózhatóvá válik kenuk, kajakos és egyéb vízi "járművek" számára. Erre hagyományosan vízitúrát szerveznek, ami az eddigi fotókból, videókból egy jó nagy marhaságnak tűnt. Tömegnyomor, pöcsölés a vízen és hangzavar. Nem is vonzott emiatt ez az esemény, mert én a nyugodt természetjárás híve vagyok. Telt-múlt az idő és az idei rendezvény felhívását meglátva elhatároztam, hogy megnézem ezt a "dilit" egyszer. Közben pátyi ismerőseink, Miráék is Thaya tulajdonosok lettek és jelezték, hogy ők is csatlakoznának. Remek! Az időjárás azonban egyre gyatrábbnak tűnt az előrejelzések szerint. Engem egy kis eső ritkán riaszt el egy előre elterezett vízitúráról, mert van remek neoprén felszerelésem. Az már csak hab a tortán volt, hogy két nappal a rendezvény előtt megérkezett a szárazruhám is, azt meg ugye mindenképp ki kell próbálni. Summa summarum számomra nem volt kérdés, hogy bárhogy alakul az időjárás, megyek. Szerencsére Gábor is így gondolta, ő a motoros esőgúnyájára alapozta az elhatározást. Zsuzsi vállalta a néző és logisztikus szerepét, így minden adott volt egy remekbeszabott vízitúrához...
Reggel 7-kor Pátyon szépen esett az áztató eső. No, gondoltam, ez jól kezdődik. Tata felé autókázva azonban egyre világosabbnak tűnt, derengett az ég. A helyszínen pedig már elállt az égi áldás. A helyszín közelében simán tudtunk parkolni és a kiskocsira felhalmoztuk a holmit, nem kellett cipekedni. Sejtem, hogy azért az időjárás némileg megszűrte a mezőnyt, de abban biztos vagyok, hogy a "keménymagot" ilyesmi nem hozza zavarba...
Felkészülten. Bármire is ... :-)
Nagyon kellemes meglepetés volt a profi szervezés. A regisztráció nem tartott tovább 2 percnél, a nevezési díj (4.000 Ft) tartalmazott egy emlékpólót éss egy adag gulyást a célban. Szerintem teljesen korrekt!
Ahogy a programban szerepelt 9:10-kor elindították a mezőnyt. Mi addigra pont végeztünk a gumotex-szek felpumpálásával, a beöltözéssel és minden holmi elrendezésével. Azt gondoltam, hogy majd mindenki, mint az "állat" ráveti megát a patakra, de nem így volt. Vicces volt, hogy mindenki arra várt, hogy valaki elinduljon.
Készülődés a vízreszálláshoz...
Mi gondoltunk egyet és az elsők között el is startoltunk. Remek sodrása volt a víznek, klassz érzés volt a nézők "tömege", nagyon jó hangulata volt az egésznek! Egy buli, de teljesen korrekt, normális résztvevőkkel. Hiába, azért a vízitúrás népek valamilyen szinten összetartó, egymást segítő társaság. Ezt éreztem ezen a reggelen is. Senki nem tolakodott, nem erőszakoskodott, idegeskedett, ellenben vidámság és abszolút fesztiválhangulat jellemezte a légkört.
A "megárasztott"patak, kissé borongós időben...
A patak nagyon változatos képet mutat, hol mező mellett, hol erdőben halad. Vannak hosszú, nyílegyenes (főleg a túra elején) és van, ahol kanyarog. A túra második fele izgalmasabb, ahol begyorsul a patak, jó a sodrása, de kanyarog és nagyon keskeny. Izgalmas, itt-ott picit technikás a kis patak. Természetileg szép helyen folyik, szinte végig egy keréképárút követi. A Dunáig (átemelés nélkül) nem lehet kijutni rajta, de a zsilipig mindenféle komolyabb akadály nélkül végig lehet evezni. Itt-ott belógó faágak jellemzik, amit miatt figyelni kell, de minden helyzet megoldható volt. A zsilip előtt kb 80 méterrel van egy kis zúgó, ami a végén némi izgalmat okozott. Klassz volt megnézni, hogy akik bevállalták, hogyan oldották meg a feladatot. Egy-két borulás előfordult, de balesetmentes volt és a végcélban már volt segítség és száraz ruha is :-) Gratulálok azoknak a SUP-osoknak, akik bevállalták (függetlenül attól, hogy beborulva vagy borulásmentesen oldották meg)!
A "kulcshely"
A túra folyamán jó pár borulás lehetett, volt aki már a startnál kipróbálta vizet, volt, aki menetközben fürdött és volt, aki ezt a végére tartogatta. Remélem senkinek sem lett semmi baja és mindenki egészségesen tért haza...
Számomra ez az egész egy remek buli volt! Klassz volt a társaság és kiváló a hangulat. Az előítéleteimet megcáfolta az élet és azt hiszem, hogy jövőre is jövünk! Akkor már előítélet mentesen :-)
Hamarosan videoval jelentkezem a túráról
A Salza alsó szakasza (Stájerország) - 2022.08.02
Majdnem napra pontosan két éve, 2020-ban két szakaszban kajakoztam a Salza felső és középső szakaszán, anno született blogbejegyzés és persze video is mindkét túranapról.
Végre eljött az ideje, hogy befejezzem és ezzel teljessé tegyem a Salza folyó kajakos bejárását. Tudtam, hogy ez az elsó szakasz a legigényesebb „víztechnikai” téren és persze azt is reméltem, hogy „látványtechnikailag” sem marad el a felsőbb etapoktól. Ezt – így utólag – nagyon is meg tudom erősíteni, sőt, azt állítom, hogy természetileg ez a legszebb szakasz, főleg a palfau-i szurdok lenyűgöző. A két éve bevált wildalpeni kempingben húztuk meg magunkat Zsuval két éjszakára. Reggel szép nyugodtan megreggeliztünk majd összecihelődtem és nekivágtam a mai kalandoknak. Természetesen a Campingplatzwalzét most sem hagytam ki, szándékosan a letörések (szlalompálya) feletti betonsólyánál szálltam vízre. Most azért hiányzott a két évvel ezelőtti vízszintből jócsán. A folyó színe cserébe sokkal tisztább, sokkal smaragzöldebb volt.
A bemelegítés jól sikerült, gond nélkül jöttem le a Campingwalze nevű letörésen, igaz picit megingott a hajóm...
Szép természeti környezetben...
Tudtam, hogy innen nagyjából erre a nehézségre kell készülnüm, azaz WWIII-as fokozatra. Ez elméletileg a hajómnak és jelenlegi technikai tudásomnak megfelelő szint. A folyót azonban tisztelni kell, ha meg ráadásul először evez az ember egy adott szakaszon, noch dazu egyedül, akkor meg pláne első helyen van a figyelem és a biztonság. Némi adrenalinnal a véremben hagytam el Wildalpent és lapátoltam Fachwerk felé... A szakasz legeleje nyugisan indul, de azután a folyó hamarosan „bemutatkozik”, egymást érik a rapidok, a hullámok egyre hevesebben csapkodnak...de alapvetően ez a szakasz nem igen lépte át a kettes fokozatú vadvízi nehézséget.
Nem voltam (végig) egyedül a folyón...
Fachwerknél egy kicsit kikötöttem és megnézegget azokat az eszközöket, amikkel mások kajakoznak, kenuznak. Gumotex Palavák, Barakák, Scoutok, vadvízi kis rövid kajakok, de packraftok is voltak a helyszínen. Zsuval röviden összefutottunk, gyors élménybeszámolót tartottam, majd nyomtam tovább, mert tudtam, hogy még sok van hátra és a húzósabb helyszínek szinte mind előttem vannak még... Fachwerket elhagyva azután szépen sorban érkeztek a „kulcshelyszínek”. Egy gyönyörű helyen kikötöttem picit pihenni, megigazítani a kamerát, elvégezni folyó ügyeimet és inni pár kortyot. Ott ránéztem Steve folyóleírására és meglepődve konstatáltam, hogy az első általa kiemelt nehézségen már túl vagyok. Klassz, gondoltam magamban, akkor ettől annyira nem kell berosálni, ha szinte észre sem vettem J
Jó volt viszont a pihenő, mert a következő, 50 méterre lévő, Lawinenschwall nevű helyszínt észre vettem volna és így jó volt, hogy felkészültem mentem neki (nagyjából a jobb oldalon).
A Lawinenschwall nevű hely után egy szakaszon együtt haladtam egy vadvízi kajakos csapattal. Érdekes volt megfigyelni a hajók közti különbséget, de azt is, hogy a Safari picit gyorsabb náluk.
A képsoron látható helyszín volt technikailag a legnehezebb a mai etapon. A Safarival elég simán le tudtam jönni rajta.
Smaragd folyó
Kisvártatva elhaladtam a Wassarlochklammhoz vezető függőhíd alatt élvezve a smaragd folyó szépségét. Ha erre jártok, mindenképp bakancslistás a vízeséses szurdokvölgy, ne hagyjátok ki!
Picivel lentebb azután egyszer csak szépen összeszűkül a folyó, felgyorsul és az ember azon kapja magát, hogy már bent is van a palfaui-szurdokban... Elképesztő a hely!
Itt is hihetelen, hogy a teljesen nyugodt és vad szakaszok olyan hirtelen váltják egymást, hogy szinte meglepődtem.
Valahol a palfaui-szurdokban...
Egyet kell értenem azokkal a folyóleírásokkal, melyek azt állítják, hogy a Salza alsó szakasza természetileg a legszebb, de ugyanakkor techikailag is a legigényesebb.
A szurdok vége felé...
Az elképesztő szépségű, lenyűgöző palfaui-szurdok után szép lassan megnyugszik a Salza, melyet egy erőmű előtti duzzasztógát okoz. A gát előtt mindenképpen ki kell szállni és nincs is értelme átemelni, mert onnan pár száz méterre a Salza beletorkollig az Ennsbe. Jómagam a 2010-ben megismert Weiberlauf kemping alatt szálltam ki.
Pihen a kajak, kikötötték :-)
Óriási élmény volt a Salza alsó szakaszán kajakozni. Ide mindenképpen szeretnék visszatérni és egy robusztus kenuval (pl. Gumotex Baraka) Zsuzsinak is megmutatni ezt a szakaszt...
Video
Június 5 - Korana (Horvátország) – 2022.06.05
A Korana is évek óta rajta volt már a bakancslistámon, csak az alkalmat vártam, hogy kajakba ülhessünk és végigevezhessük azt az izgalmas 24 kilométeres szakaszt Slunj-Rastokétől Veljunig.
Veljunban találtam egy remek apartmant közvetlenül a folyóparton. Ilyenben már volt élményünk és nagyon tetszett, hogy a túra végén a szállásnál tudunk kikötni. Íly módon egy ott elhelyezett kerékpárral a logisztika is megoldott. Ráadásul pazar helyen volt a jól felszerelt szálláshely.
10 évvel ezelőtt jártunk először Rastokéban és akkor is elbűvölt a „száz vízesésre epült falu”, igaz akkoriban a folyót technikai szempontból nem vizslattuk :-)
A nagyon hangulatos Rastoke (száz vízesésre épült falu)
Az interneten nagyon kevés információt találtam a folyóról, talán egy használható youtube video adott némi támpontot, hogy mire is lehet itt számítani. A helyszíni szemle során megállapítottam, hogy a jelenlegi vízállásnál nem okozhat problémát a „vadvízi szakasz”, nem láttam ott semmi olyat, ami egy WWII+-nál komolyabb lenne. Azt is elhatároztuk, hogy a lányok a gyaloghídnál szállnak vízre, kb 500 méterrel lentebb, mint ahol jómagam. Én a közúti híd alatt találtam remek vízreszálló helyet, a strandnál. Itt ráadásul ingyenesen lehet parkolni, sőt még biztonságosnak is tűnt. Nagy ott a jövés-menés, nem hiszem, hogy megpiszkálná valaki az autót.
Kiraktam hát a lányokat a lentebbi beszállónál, felfújtam a Thayát és tovatűntem a másik beszállóhely irányába. Ott egy gyors Safari pumpálás (kompresszorral) és irány a Korana!
Reggel 9 előtt gyér volt itt a forgalom, teljesen nyugisan tudtam készülni és elstartolni. Már az első méterek nagy élményt jelentettek.
"Látványelem" Rastokéban...
A vízesések, a város látványa a folyóról, mind-mind klassz élmény. A technikai nehézséget jól ítéltem meg, semmilyen gondot nem okozott a Safarival, élményt viszont annál inkább nyújtott. Hamar leperegett az a fél kilométer és a csajok csatlakoztak.
A legnagyobb vízesés
Egy picit vadvizesebb, gyorsabb szakasz következett velük is, ami alatt jól ráhangolódtam a folyóra. Egymást érték (szinte szó szerint) a kisebb-nagyobb letörések, zúgók. A Mreznicánál hozzászoktunk ezekhez, de ott nem volt ennyire gyakori. Zsuzsiék a túra első harmadában panaszkodtak, hogy ez nagyon fárasztó és félelmetes. Valójában szerintem nem a technikai nehézség a félelmetes és fárasztó, hanem a zaj! Az a robaj, amit a lezúduló víz okoz, amely mellett nem tudsz beszélgetni, csak kiabálva és/vagy kézjelekkel mutogatni egymásnak. A víz hangja és dübörgése valóban félelmetes. Én relatív hamar megszoktam és nem törődtem vele, de Zsuzsit picit megviselte. Ráadásul ő vitte Lillut is, ami azért – valljuk be őszintén – plusz teher és tömeg. Szívesen cseréltem volna, de nem vállalta a borulékonyabb Safarit az „atombiztos” Thayáért cserébe, így végig maradt az eredeti felállás. A nyolcadik kilométer után már lehetett tudni, hogy ez a túra nem áll meg 20 kilométerben, annál 3-4 kilométerrel hosszabb lesz. Ez a tény is nyugtalanította a fáradékonyabb Zsuzsit...
Régi vízimalom romja...
Tudtam, hogy a folyó későbbi szakaszán kevesebb lesz a letörés, emiatt fel fog gyorsulni a haladásunk. Mondjuk a „tudtam” szó egy kicsit nagyzolás, mondjuk inkább: reménykedtem a műholdképek tanulmányozása során.
A folyó elképesztően szép természeti környezetben tekereg: egy mélyen fekvő völgyben (sok szakaszon inkább a szurdok szó lenne a találóbb), mindkét oldalon erdő vagy éppen sziklák meredeznek. Ez csodálatos, de van vele egy kis bökkenő is: kiszállni, azaz partra szállni még csak-csak lehetséges, de a túrából kiszállni már nem. Ezt a 20 kilométeres szakaszt bizony le kell nyomni, ha belevágott az ember. Egy-két helyen láttunk felfelé vezető szekérutakat, de azokon felcipelni a hajókat és kilométereket gyalogolni egy autóval is megközelíthető helyi, na arra nemigen vállalkoztunk volna... Maradt tehát az evezés :-)
Nem unalmas a folyó...
A túra közben azért feltűnt, hogy nagyon változatos a folyó képe és a táj is. Itt is lassabb és gyorsabb szakaszok váltakoztak és a folyó mélysége is erősen függött annak szélességétől. A sziklák közé szorult, keskeny szakaszokon, nem volt gond a vízállással, néhány kiszélesedő részen pedig kifejezetten figyelnünk kellett a fősodort, mert leért a hajók alja, pedig szkeg még véletlenül sem volt bent.
A folyó – jó kis karsztfolyóhoz méltón – kristálytiszta, smargdzöld színű volt. A medert, a vízi növényeket, halakat és minden mást tisztán lehetett látni. Itt volt alkalmam megfigyelni hódot is. Fentről követtem pár méteren, olyan volt, mint egy hatalmas akváriumban. Fantasztikus!
Változatos a táj, de végig letörésekkel lehet találkozni...
Sokat nem pihentünk: egy helyen kötöttünk ki folyóügyeket intézni valamint ebédelni. A többi megálló mind-mind technikai szünet volt: a Thayát kellett üríteni. A Safariból elfolyik a víz a perforációnál, így ilyen helyre egyértelmű, hogy nagyon praktikus megoldás. Nagyon szeretem a kis hajócskát: mindenem elfér egy napi túrához, fodulékony, kezes bárány. Igaz azonban, hogy a hibákat nem engedi meg, a bizonytalanságot nem szereti: beborít. A Thaya „hibatűrőbb”, azt megborítani szinte lehetetlen. Mindenen át lehet vele gázolni, cserébe viszont megtelik vízzel...
Szép természeti környezet
Szépen haladtunk a lányokkal és úgy láttam, hogy a túra második felében egyre jobban élvezték a tájat, a folyót és a letöréseket is. Igaz volt, hogy az utolsó 10 kilométeren sokkal szelídebb a folyó és egyre több szakasz volt, amikor már csak a madárcsicsergést lehetett hallani, nem a víz dübörgését. Igaz egy-egy kis technikás hely, letörés azért ott is „befigyelt”.
Az általam a túra elején becsült 7 órás menetidőt abszolút tudtuk tartani és délután négy körül be is futottunk Veljuba és kikötöttünk a megkedvelt kis apartmanunknál. A bringa szépen a fészerben várt, a kocsikulcsok nálam, így semmi akadálya nem volt, hogy elinduljak a kb. 20 kilométeres útra a kocsiért. Áldom az eszemet, hogy az e-bike-ot hoztam, mert semmi, de semmi kedvem nem lett volna gyök 2-vel megmászni azokat az emelkedőket! Így viszont bő 24 km/h átlagsebességgel robogtam vissza Slunjba :-) Hibátlanul működött a logisztika! Minden jó, ha a vége jó!
Újra a szállásunknál. Elpilledt a csapat...
Nem csalódtam a Koranában, sőt, valójában minden képzeletemet felül múlta ez a fantasztikus karsztfolyó, ami valójában a Plitvicei-tavak „kifolyója”... Talán ennél többet nem is kell mondani.
A Korana kb. 130 kilométer hosszú és Károlyvárosnál (Karlovac) torkollik a Kulpába, de előtte még egyesül a Mreznicával, az egyik kedvenc folyónkkal! Érdekesség még, hogy Horvátország legnagyobb vízesése is a Koranán található, ami nem más, mint a Veliki Slap, a Plitvicei-tavaknál. Korábban volt szerencsénk az is meglátogatni.
Garam: Garamberzencétől Garamkovácsiig - 2022.05.21-22
Többször kajakoztunk már a Garamon, de mindig csak a Zselíztől a torkolatig tartó szakaszon. Azt viszont már régóta tudom, hogy ennek a folyónak a felső szakaszai is szépek és remekül hajózhatók a mi kis kajakjainkkal!
Végre eljött az idő, ráadásul társaságom is akadt: Zsu, Lillu és Bal3 barátom tartottak velem ezúttal egy két napos vízitúrára. Zólyom alatt, Garamberzencénél tettük vízre a kajakokat, közvetlenül a vízerőmű alatt, megúszva így egy átemelést és egyúttal megoldva a vonatos logisztikát visszafelé, a vasútállomás onnan ugyanis csak pár száz méterre van. Parkolóhely bőven akadt, így a feltételek ideálisnak mondhatók!
Itt tettük vízre a két Thayát...
Nagyon szép, tavaszi időt fogtunk ki, de egyetlen zavaró tényező azért akadt: az pedig nem más volt, mint az erős szél, ráadásul pofaszél és kitartott az első túranap jelentős részén.
Sebaj, sosem legyen nagyobb gondunk, szépen elindultunk picivel dél előtt az első napi etapra. A terv az volt, hogy Zsarnócáig jutunk és ott a város magasságában szépen vadkempingezünk, oly’ módon, hogy én visszavonatozom az autóért, emiatt nem kell magunkkal cipelni a sátrat és minden alváshoz szükséges (napközben felesleges) holmit. Kis “sebesvonat” jár ezen a szakaszon. Minden bokornál (is) megáll, de cserébe szép tájakon robog.
Jön a kis vonat és elzötyög szépen a folyó mentén...
A folyó csodás, változatos és nagyon jó sodrása van. Az első napi bő 36 kilométert 5 órás mozgási idő alatt abszolváltuk, ami 7,3 km/h átlagsebességnek felelt meg, úgy, hogy sokszor csak pihentünk és hagytuk, hogy csorogjon a kajak a sodrással. Zsarnóca olyan szempontból mindenképp jó választásnak bizonyult, hogy tudtunk vásárolni, vacsorázni a kisvárosban, így egész kényelmes volt a program ezen része. A Klak patak torkolatánál vertünk tábort: Zsu az autóban aludt, Gábor a kis “kutyaól” sátrában, én pedig Lilluval a mi kétszemélyes sátrunkban.
Gábor "kutyaólnak" csúfolt sátra :-)
Nagyon kellemes volt, hogy egész nap, egész éjjel egyetlen szúnyoggal sem találkoztunk. Ez nem nagyon értettem, de végtelenül örültem neki! Egyikünket sem kellett elaltatni, pedig az autópálya bizony közel volt a táborhoz.
Hajnalban felébredtem és főztem egy kávét, majd összedobtam egy tojásrántottát az éhes társaságnak. Tábori körülmények között is lehet finomat enni :-)
Változatos tájon kanyarog a Garam...
Jól bekajáltunk, felszedtük a sátorfánkat és elindultunk a második napi “penzumra” Szép volt a reggeli folyó és kellemesen frissítő a hőmérséklet. Nem fáztunk egyébként éjjel sem. A Garam ezen szakaszán is vannak gyors részek, de nincs semi technikailag nehéz hely, úgy, ahogy átemelés sem! Ezen a 67 kilométeren Garamkovácsiig nincs semmilyen erőmű vagy bármi olyan akadály, ami miatt ki kellene szállni a kajakokból. Vannak viszont szép várak a folyó felett: mi kettőt ejtettünk útba: az egyik a Sasov vára, a másik pedig picivel lentebb: Revistye vára. Ezeket mi most csak drónnal “kerestük fel”, de az is nagyon látványos volt! :-)
Sasov impozáns vára a folyóról...
A várak az első napi szakaszra estek, míg a garanszentbenedeki erődtett (bencés) kolostor a második nap második felére. Vízről is impozáns a hatalmas templom, volt szerencsén sok évvel ezelőtt szárazföldről is megcsodálni egy geoláda kapcsán!
Pihenő az egyik sóderpadon...
Legnagyobb meglepetésünkre egyik nap sem találkoztunk egyetlen vízitúrázóval sem, pedig nagyon szép a Garam: nem unalmas és technikailag is könnyű.
A végén Garamtolmács felett Garamkovácsinál szálltunk ki, melynek szintén az volt az oka, hogy ott kb 100 méterre volt a vasútállomás, ahonnan könnyűszerrel vissza tudtunk vonatozni Lilluval a Zsarnócában dekkoló autónkért.
Toronyiránt...
Nagyon klassz két napos kirándulás volt, egyik kedvenc folyómon. Jó kis vadkemping és remek kis éttermek voltak. A bevált társaság, a “Mikulás tours” törzsvendégei, így őket különösebb meglepetés nem érte, a puritánság és a kalandok kapcsán J
Bárkinek jó szívvel ajánlom a Garamot, mert sokkal többet kínál, mint amit az ember gondolna és teljesen méltatlanul kevés itt a vízitúrázó…
Harsány színek a folyó mentén... (nem photoshop :-))
Erre a túrára a létszám miatt (is) a két Gumotex Thayat hoztuk magunkkal. Ismét remekeltek.
Remélem jövünk még, akár erre, akár más szakaszokra a közeljövőben!
vízállás: Garamszentkeresztnél (Ziar nad Hronom): 123 cm, Magasmartnál (Brehy): 51 cm
Video is érkezik hamarosan...
Május 15 - Tisza-tó, poroszlói kilátók
Kaptam a minap egy kérdést egy sporttárstól: a Tisza-tóra nem szoktál menni? Egyetlen videot sem készítettél onnan, pedig csodaszép részek vannak ott is!
Erre a válaszom a következő: a Tisza-tó a hazai vizek közül az egyik kedvencem. A Szigetköznél nem szebb, annál semmi sem szebb itthon, de azért kedvelem a Tisza-tavat!
Az évek folyamán többször is voltam ott, de valóban igaz, hogy videot ott nem készítettem. Eddig!
Most ugyanis szombaton a Bükkben volt „dolgunk”. Némi geocachinggel fűszerezett túrácskát tettünk a Bükk egy kevésbé látogatott részén és úgy döntöttünk, hogy akkor vasárnapra meg legyen egy kis kajakozás a Tisza-tónál és a tavaly megjelent két pontos „multi geoládát” is keressük meg! Nem más történt, mint összekötöttük a kellemest a kellemessel :-)
A Madárpart kempingnél parkoltunk és ezúttal „lusta” módon a kis kompresszorral fújattuk fel a Thayat. Amíg a gép dolgozott, mi szépen átöltöztünk, rendeztük a felszerelésünket és nagy nyugalommal vízre bocsátottuk a kis hajónkat!
Ahogy kilapátoltunk a nádasból, kinyílt a tér és megláttuk a „nagy” vizet. Klassz élmény volt.
A "nagy víz"
Csodaszép, bárányfelhős, igazi májusi időt fogtunk ki. Szinte szélcsend volt. Rutinosan, jól összeszokva kajakoztunk Zsuval, remekül haladtunk! Figyelni kellett a térképet, mert ezeket a kilátókat a nádaslabirintusban nem annyira triviális fellelni. Ilyen esetekben jól jön a GPS és a műholdkép is. Elsőként a Fattyúszerkő kilátóhoz navigáltunk (mert „navigare necesse est” mondták már a rómaiak is…), ott picit körül néztünk fentről, lentről és nagyon fentről is :-) Az odaúton egy-egy szakaszon kifejezetten sok volt a motoros vízi jármű, amit én szívem szerint korlátoznék ezen a nemzeti parknak nyilvánítandó vízen, de ez én vagyok. Szerencséjük van, hogy nem Mikulás a király Magyarországon.
Sok az úszó "tákolmány"
Onnan viszont elindulva a másik felkeresendő kilátóhoz, ami Bölömbika névre hallgat, nem voltak már motorcsónakok és egyéb tákolmányok, csak néhány kajakossal és egy kenukból álló társasággal futottunk össze. Nagyon élveztük Zsuval a tavat, a gyönyörű környéket, a napsütést és a „vízen létet”. A második kilátó – ha szabad ilyet mondani – még jobban tetszett, mint az első. A szerkezete is és az elhelyezkedése is látványos. Pazar a kilátás, az egyszer biztos!
Nagyon klassz kilátó (Bölömbika)
Örülök, hogy volt terv és pénz ezeket létrehozni. Ott a kajaban ülve szépen megebédeltünk, majd a Kis-Tisza kanyarulatait követve visszalapátoltunk a poroszlói kempinghez. 11 kilométer lett a ma etap, de nem is a lényeg, hanem a sok szép emlék! Örülök, hogy a Tisza-tó sok embert vonz: rengetegen bringáztak, kajakoztak, kenuztak. Jó ezt látni!
Kilátás
Jövünk még ide, rejtettebb részekre is és remélem lesz még innen több video is…
Április 16-17 Gemenci erdő: A Rezéti-Duna és a Vén-Duna
Évek óta magasan volt a bakancslistámon a Gemenc. Gyalogszerrel sokszor eljutottam erre a különleges tájra, de vízen még nem. Ezt az óriási restanciát próbáltam a Húsvéti hétvégén némileg lefaragni. Nagypénteken szálltunk vízre Zsuval az érsekcsanádi révnél, ahol minden lehetőség adott egy remek vízitúra beszállásához: parkoló, betonsólya, étterem-kávézó a helyszínen. Finom kávé után, gyönyörű napsütésben pumpáltuk fel a Thayat és helyi horgászokkal beszélgetve készülődtünk a mai etapra.
Vízreszállás a kompnál...
A terv az volt, hogy átevezünk a túlpartra és picit felfelé lapátolva befordulunk a Rezéti-Dunára. Így is történt: a Duna fő ágának átszelése után a Veránka-szigeti üdülő impozáns, sárga épületénél elénk tárult a Rezéti-Holt-Duna. Igazából nem holtág ez, hanem a Duna jobboldali ága, mely a fő ággal körülöleli a Veránka-szigetet.
A Veránka-szigeti üdülő
Valójában a 19. századik ez volt a Duna fő ága, amit a mai viszonyokat látva még elképzelni is nehéz. Gyönyörű a Rezéti-Duna, olyan kontrasztos volt a mai fő ág méretéhez és némileg unalmasságához képest.
Így fogad a Rezéti-Duna
Szépen haladtunk a nagyon lassú sordású folyón és két helyen is tettünk egy-egy rövid kitérőt a mellékágakban. Az első egy nyúlfarknyi volt a Decsi-Nagy-Holt-Duna összekötő csatornáján, de ott hamar zsákutcába futottunk. A másik kicsit nagyobb kitérő volt a mai viszonylag magasabb vízállásnak köszönhetően: a Hármas-zátony felé. Utólag picit bánom, hogy az első tónál visszafordultunk, mert nagyon klassz környék volt, de akkor, abban a pillanatban még arra gondoltam, hogy sok kilométer van még hátra a mai programból...
Az egyik "kitérőnkből" visszafelé...
A Rezéti-Duna, nagy, pillangószárnyra emlékeztető kanyarulatain rohant az idő, élveztük a természetet, de ezúttal nem kötöttünk ki sehol, ami egyébként is tilos, fokozottan védett terület az egész.
Már a Duna felé közeledtünk, amikor elborult az idő és nagyon komoly szél kerekedett. Ekkor már sejtettem, hogy a Vén-Duna mára kimarad, örülönk, ha vissza tudunk evickélni a kiindulási pontra. A Dunán átkelve iszonyú oldalszép kapott el minket, így sebes evezőcsapásokkal a túloldal felé vettük az irányt. Hamar letettem arról, hogy felfelé evezzünk bő két kilométert az iszonyú pofaszélben, így kikötöttünk az utolsó hétvégi háznál és eldöntöttem, hogy onnan gyalog sétálok vissza a kocsiért, amíg Zsu összepakolja a holmikat és a hajót. Ma már tudom, hogy fordítva kellett volna csinálni ezt a kört, legközelebb biztosan úgy tenném.
Bő fél órás kutyagolás a neoprén cipőben, kényelmesnek nem mondható, de megoldható feladat. Érdekes élmény volt a kis nyaralók, kulipintyók között sétálni... Nem az én világom, de valamért sokakat vonz ez a hétvégi életforma.
Így egy kicsit kurtán-furcsán zárult ez a mai vízitúra és Bajára érkezve, ahol a szállásunk közvetlenül a Sugovica partján állt nagyon komoly hiányérzet gyötört egész este, tudván, hogy oda kajakkal szerettem volna megérkezni, nem autóval. Kimaradt a program második része: a Vén-Duna...
Csendélet a Sugovicán
Másnapra szép, de szeles idő lett és az eredeti szándékomat megtartva elmentem Bonyhád környékére kerékpározni, de ekkor már tervezgettem, hogy az időjárás függvényében délután mégiscsak leevezem az előző napon elmaradt Vén-Dunát. Így is lett. Egy óra magasságában már alább hagyott a szél és a felhőzet sem tűnt olyannak, mint ami azonnal le akarna szakadni. Megebédeltünk hát az említett érsekcsanádi étteremben a révnél, majd szépen rádugtam a kompresszorra a Thayat, beöltöztem és vízre szálltam...hiába no, nem szeretem a félmunkát :-)
A Dunán először lefelé csorogtam egy kicsit, élvezve a hátszelet majd becsaptam balra egy baloldali mellékágba a zátonynál.
Egy kis zátonynál...
Nagyon hangulatos kis rész volt ez és végtelenül nyugodt. A hódok pusztító munkája mindenütt tettenérhető itt is, olyannyira, hogy sikerült nekik pár fát úgy kidönteni, hogy azok torlaszt okoztak a vízen, így az átemelés mellett döntöttem.
Az a bizonyos torlasz..
Nem bántam meg ezt a kis kitérőt, bár a Dunára kiérve és azon átkelve iszonyatosan megdolgoztam azért a pár száz méterért a sodrással és a szembeszéllel, míg végül sikerült valahogy kikecmeregnem a Vén-Dunára.
A Vén-Duna, a Rezéti-Dunához hasolóan egy jobb oldali mellékág, ez is a Duna volt egykoron, a folyószabályozás előtt. Hasonlóan szép, mint a Rezéti, ugyanakkor sokkal rövidebb. Itt sikerül egy ponton kikötni és kicsit körülnézni. Érdekes, hogy amíg a Dunán húz a szél, itt a mellékágaban viszonlagos szélcsend honol. Vadat ma sajnos nem láttam, a tegnapi két a Rezétire inni lecsörtető vaddisznó volt az egyetlen alkalom, hogy találkoztunk az itteni nagyvadakkal.
A Vén-Dunán
Ma is gyorsan telt az idő és szépen meg is kerültem a Koppány-szigetet és feltűntek Dunafürdő hétvégi házai.Ott átcsaptam a Duna túloldalára és a Türr István híd alatt szépen csorogtam a Sugovica torkolatáig. A Türr István emlékmű alatt szépen befordultam balra s meg sem álltam a Petőfi-szigetig, ahol Zsu várt rám.
Türr István-híd
Remek, de fárasztó kis túrácska volt, de megérte. A Gemenc tényleg szép és számunkra még sok-sok látnivalót kínál. A térképet bogarászva van itt még bőven felfedezni való! Igaz azonban az is, hogy számunkra a Szigetköz legkörözhetetlen belföldön, még mindig az a kedvenc!
Nyomvonal - Rezéti-Duna
Március 27 - Mosoni-Duna: Mosonmagyaróvártól Kimléig
Egy nagyon kellemesnek ígérkező, hamisítatlan tavaszi napra volt kilátásunk ezen a március végi vasárnapon, épp az óraátállítás napján! Először úgy volt, hogy Bal3 barátommal kajakozunk, végül Zsu is beadta a derekát és így hármasban ruccantunk át Mosonmagyaróvárra. Ott a szabadstrandnál tettük vízre a hajókat: a Thayát és a Safarit. Parkoló, kellemes környezet, sőt még beton sólya is adott volt a helyszínen, már-már luxus körülmények a magunkfajta igénytelenebb adottságoktól sem elrettenő hobbi-kajakosoknak. A terv az volt, hogy későn indulunk (11 óra magasságában) és mára csak egy kis 20 kilométeres etap legyen, útitársaim legalábbis ezt óhajtották. A "Mikulás Tours" meg olyan, hogy a "vendégért" mindent is megtesz :-)*
A fentiek miatt Kimle tűnt megfelelő célpontnak, mert onnan átszállás nélkül és gyorsan vissza lehet buszozni Óvárra.
A beszálláskor ezt láttuk...
Pontban 11-kor elstartolt a két kajak és már a készülődéskor éreztük, hogy ma nem fogunk fázni, kellemesen símogatott a nap! Úgy hiányzott ez már nekünk, mint egy falat kenyér.
A Mosoni-Duna a városon keresztül folyó része nagyon hangulatos házakkal, kertekkel szegélyezett és ebben az évszakban (még) nyugis. Nincs kint még a jet-skis hülyegyerek, a tuc-tuc zenét bömböltető hétvégi tahó, de a motorcsónakos újgazdag f@szkalap sem... Egy-két portán már készülődtek a szezonra, csattogott a metszóolló, szépült a kert, megnyitották a kerti csapot és hasonlók. Kellemesen suhantunk el a szép kertek alatt...
Szép porták előtt...
Vízimalom Hotel, étterem...
A kedves várost éppencsak elhagyva akadály következik: a duzzasztó. Szerencsére, gondoltak a vízi túrázókra és a bal oldali ágban hamarosan egy hallépcső szerűségen le lehet csusszanni a kajakokkal. Ez volt a nap egyik fénypontja :-)
Kicsit tovább lapátolva végül megpillantottuk a mai ebédünk helyszínét: egy szigetspiccnél Máriakálnok előtt. Igazán idilli kis hely volt!
Elkötöttük kis ebédünket, majd szépen megkávéztunk, ahogy illik...
Innen továbblapátoltunk, de gyakran csak csorogva és élvezve a napfényt, a sok ezer kis madár csicsergését! Kapkodni nem kellett 16 órára szeretünk volna Kimlére érni és számolgatva a kilométereket és a sebességünket, mely nyugodt evezés mellett is 7-8 km/H volt, éreztük, hogy nem kell hajtani. Jutott idő beszélgetésre, fotózásra és napozásra is.
Hangulatos zátonyok/szigetek
Egy hódot sikerült becserkésznem egy méteren belül. A kis jószág azt hitte, nem látom a nádas alatt... Sajnos a nyomaik mindenhol felfedezhetők, rengeteg a megrágott fa...
Kimle előtt nagyjából 2 kilométerrel balról betorkollik a Kálnoki-Duna. Jelentéktelen kis torkolata van, de valami kivácsiságtól hajtva benéztem és kb. 200 métert felfelé eveztem a szűk kis csatonán kerülgetve a belógó fákat. Egyszer csak vízesésszerű csobogás ütötte meg fülemet! Még kiváncsibbá tett a dolog, így tovább lapátoltam, amíg elértem a "zaj" forrásához, egy kis csobogóhoz! Igazán hangulatos hely volt! A parton mezei virágokkal vegyes hóvirágmező fogadott. A mai nap második fénypontja volt ez.
A nap második meglepetése... (Kálnoki-Duna)
Nagyon megérte a kis kitérő. Innen már nem volt sok hátra Kimléig (sajnos) és a sóderes partú vízitúra kikötőhelynél végül kiszálltunk. Elbattyogtam a községháza melletti buszmegállóhoz és felszálltam a következő menetrendszerinti járatra Óvár felé... A napot végül egy győri étteremben zártuk, ahol a napfénytől kicsit elpilledve, megpirulva felöltöttük energia készleteinket :-)
Gyönyörű nap volt! Szép volt a Mosoni-Duna, kellemes, változatos, bájos kis folyó ez. Jövünk még!
Január 23 - Az év első bevetése: Hévíz-csatorna
Harmadszor szállok vízre a Hévíz-csatornán. Az első két alkalom szervezett túra volt 2018-ban és 2019-ben. Jó kis társas bevetés volt: mindkét alkalommal baráti körben voltunk. Klassz hangulata volt. Most viszont saját hajóval, saját szervezéssel, magányos túrának szántam. A Hévíz-csatorna csak nemzeti parkos engedéllyel és kizárólag novembertől március közepéig evezhető. A "belépő jegy" ára 2022-ben ezer forint. Online is megváltható. A vízreszállás időpontja is szabályozott: 9 és 12 óra között lehetséges. Sok-sok szabály, de azért alapvetően betartható kis odafigyeléssel :-)
A tó látványa tegnap...
A parkolótól pár száz méter séta a beszállóhely, a Déli zsilip alatt. Már itt sorakoztak a szervezett túra kenujai, sőt készülődésem alatt is sorban jöttek a kenuszálltó kisbuszok. Tudtam, hogy a "tömeg" még legalább 30-40 percig nem fog vízre szállni, mert az eligazítás, felszerelések kiosztása és maga a vízreszállás is hosszadalmas folyamat ennyi ember esetén.
Tehát szép nyugisan felpumpáltam a Safarit, elbúcsúztam Zsutól és komótosan elindultam a gőzölgő csatornán. A víz kristálytiszta és illatos volt. Alattam színes, mindenféle trópusi hal úszkált a vízinövények között... Olyan volt, mint egy hatalmas nyitott akvárium :-)
A vízreszállás előtti pillanatok...
Tudtam, hogy a 10 kilométert hamar megteszem, emiatt nem kapkodtam, inkább figyeltem a kristálytiszta patakot és a természetet. Eleinte szélcsend volt, borongós időjárás, de azért derengett a nap, ami idővel megváltozott: egyre borultabb és zordabb lett az időjárás.
A tegnapi hó nem olvadt el, hamisítatlan téli táj vett körül, az egyedüli kivétel a meleg patak volt, ami valahogy nem illett a képbe és mégis szerves része volt annak.
A Hévízi-tó, amelyben tegnap Lillu lányommal több mint két órát úszkáltunk, valami csoda. Egy 38 méter mély, meleg vízű tó, mely évezredek óta vonza ide az embert gyógyulni, kikapcsolódni, élvezni a meleg vizet.
Ez az egész csatorna is egy fantasztikus "folytatása" a tónak. Januárban trópusi halakat bámolni egy kristálytiszta vízú patakban? Szürreális...
Érdekes volt most is megfigyelni, hogy lefelé haladva nagyon lassan hűl a csatorna vize. A tisztasága végig megmarad: jól lehet látni a medert és a megannyi vízinövényt. A táj is változatos, nem unalmas ez a 10 kilométer. Hol picit kiszélesedik a meder, hol egészen összeszűköl, egyszer legelők mellett halad, majd fák között. Sok volt vízimadár is: szinte végig jelen voltak a kárókatonák, a tőkés récék, volt egy-két hattyú, barna ökörszemek és világító kék jégmadarak. Ennyire sokat még nem láttam jégmadarat, mint ezen a túrán. Gyönyörűek voltak!
Az elején még derengett a nap...
Ahogy teltek a kilométerek egyre hidegebb szél kezdett el fújni. Szerencsére hátszél volt. A vastag neoprén ruhát nem fújta át, egy percig sem fáztam, pedig nem vettem rá felülre semmit. A zsák mélyén lapult egy meleg kardigán, de nem volt rá szükségem. A sapka viszont jól jött! A szélálló "mancsokba" csak néha bújtam bele, mert nem fáztak a kezeim, végig szárazok maradtak.
Csendes, magányos csatorna...
Nagyon szép kis bevetés volt ez a mai, igaznán hangulatos volt egyedül evezni a Hévíz-csatornán, ahol ma szinte csak a madár járt... no meg persze utánam egy órával a kenus tömeg... :-)