Üdv a fedélzeten, kedves Olvasó!
A 2021-es évben is szándékozom naplót vezetni a vizes bevetésekről. Erre az évre is rengeteg tervvel készültem és szebbnél-szebb helyeket és folyószakaszok felkeresését tartogatom a tarsolyban, de már most látszik, hogy ez az év nem olyan lesz, mint a tavalyi és nem csak a Covid-19 járvány miatti korlátozások, hanem egyéb magánéleti problémák és változások is jelentősen befolyásolják idei aktivitásomat...
Ipoly Szilveszterkor - egy már-már tavaszi napon? Naná!
Ez a 2021-es év számomra nem a szórakozásról meg a vízitúrázásról szólt, bár nem panaszkodom, volt idén is egy-két szép bevetésünk... Ugyanakkor ha Szilveszter napján 10-12 fokot, napsütést mond a meteorológia, akkor az egy bűncselekménnyel ér fel, ha az ember otthon marad. Számomra nem volt kétség, hogy ezt a napot egy kisebb vízreszállással kell megünnepelni. Az Ipolyra esett a választásom, mely folyót idén érdemtelenül hanyagoltam.
Rövid, tíz kilométeres táv, nem indultam hát korán. Eszemben sem volt ma teljesítmény-vízitúrázni. Sem a táv, sem az idő nem játszott semmilyen szerepet. Egyedüli cél: élvezni a vízenlétet, megfigyelni a téli természetet és élvezni a "tavaszt".
Szobon támasztottam le a vasat a rév melletti parkolóban, majd onnan egy kis sétával elbandukoltam a vasútállomáshoz, mely mellől óra 15-kor indul a busz Vámosmikola felé. A kis Safarit hoztam, mivel azt könnyebb cipelni. Bepakoltam a Thaya zsákjába - mivel az nagyobb - így befért mellé a pumpa és az evező is. Még a kocsiban átvedlettem vízitúrázó felszerelésbe, ami egy téli bevetésen a következő: vastag, meleg gyapjú túrazokni, arra vékony, de teljesen vízálló neoprén térdzokni, erre húzom fel a hosszú neoprén ruhát, melybe csak derékig bújok bele a felső részét csak nagyon hidegben vagy vész esetén öltöm magamra. A két karját összekötöm a derekamnál, hogy ne lógjanak. Ezután még felhúzom a Hiko Wade vízálló neoprén csizmákat (mely pontosan 2 számmal nagyobb a lábamnál), majd jön még egy "száraznadrág" (ez is a cseh Hiko terméke). Felülre csak egy vékony hosszú újjú gyapjúpólót húztam. Ez 10 fokban evezés közben elég nekem...
Nos ebben a felszerelésben sétáltam el a buszig (max. 1 kilométer), ami elröpített a közeli Lelédhídi majorhoz. A buszmegállóból kb. 150 méter séta a jól bevált vízreszálló hely.
A vízreszállás helye...
Komótosan, már-már körülményesen készültem a mai túrára. Nem kapkodtam, mert időmillomosnak éreztem magam. Balfék módon a hajóba szálláskor megcsúsztam és bal lábam combközépig merült a pár fokos vízbe. A felszerelésnek köszönhetően azonban nem áztam be, jól vizsgázott ez a kombináció :-)
"tavaszi Szilveszter"
Miért esett az Ipolyra a választás? Nos, ennek meglehetősen egyszerű volt az oka: ez a legközelebbi folyó, a Dunát leszámítva. Szép a Duna is, nem vitatom (ma is belekóstoltam a túra végén), de egy meghitt, kis folyó, néptelenül jobban vonzott. Persze a "néptelenül" csak annyit jelent, hogy ember nincs... Kilométereken nem láttam embert, csak egyet, de az utolsó 50 méteren arról is kiderül, hogy egy kitört törzsű fa volt :-)
Nyugodt folyócska...
Volt ellenben sok száz tőkés réce, tucatnyi kócsag, megannyi szürke gém és még hattyú is, ami annyira nem is volt jellemző erre a folyóra. 200 méteren keresztül őzgidát "üldöztem", aki a folyó jobb partján igyekezett "lerázni" engem :-)
Nyugodt volt a víz a 102 cm-es (Ipolytölgyes) vízállásnál. Napok óta stabilan ennyi. Azt meg tudjuk, hogy 100 fölött kellemesen evezhető...
Télen is szép...
A folyó így télen is egyszerűen csodaszép volt! Az Ipoly, ahogy az egyik videoban is mondtam vala: minden évszakban vonzó célpont.
Ipolydamásd alatt elkészült az új Ipoly híd, de az oda vezető utak még nem, így nem használható, de vízről (meg levegőből) már szép látvány!
Az új Ipolydamásd-Helemba Ipoly-híd
A Dunára kiérve a "szokásos" katartikus élmény ma is megvolt. Elidőztem picit a torkolatnál, mert tudtam, hogy az utolsó kilométer a Dunán piszok gyorsan el fog telni. Így is lett. Jó érzés volt, hogy nem kell messzire vinni a motyót, csak a révnél lévő parkolóig... Szép élményekkel, napfénnyel feltöltődve indultam tova.
A szobi révnél...
Hazafelé már megjelentek az Ipoly völgyében a talajmenti ködök, meg is álltam bámulni őket egy picit, mielőtt Esztergom felé hazakocsikáztam, hogy Bal3-ékkal töltsük el az Óév utolsó óráit...
Az Ipoly torkolata
Attersee - egy kis délutáni vízreszállás - 2021.10.29
Ma is ugyanolyan gyönyörű, stabil októberi "nyár" volt, mint a többi napon itt az Atter-tó környékén. Délelőtt fent voltunk a családdal a Feuerkogel-on, ahol szép kis túrácskát tettünk az Alberfeldkogelra, ahonnan megnéztük az Elülső-Langbath-tavat, ami mellett tegnap ebédeltünk. Klassz volt!
Vorderer Langbathsee fentről...
Délután szerencsére sem köd, sem szél nem volt, így ideálisnak érzetem, hogy vízre szálljak. Ez csak egy amolyan "lötyögés" volt, de kíváncsi voltam milyen a tó a vízről. Vize kristálytiszta, azt tudtam eddig is, hiszen nem véletlenül működik itt több búvárközpont is. Azzal is tisztában voltam, hogy a tó legmélyebb pontja 170 méter, ami ijesztő. Nem mellesleg ez Ausztria legnagyobb tava. A tó északi oldalán, Seewalchen-ban, a Paulick villa előtt szálltam vízre és indultam a part mentén Litzlberg felé, főként azzal a szándékkal, hogy megnézzem a tó egyetlen, picike kis szigetét.
Paulick villa
Minden elképzelésemet felülmúlta a kis "mesesziget"a Litzlberg kastéllyal. Ilyen a mesében van... meg itt az Attersee-n...
"Mesesziget"
Onnan átvágtam a tavon keleti irányba és Weyregg-ig eveztem, ahol a nyilvános strandnál tudtam teljesen kultúráltan kikötni.
Weyregg - itt kötöttem ki...
Nagy élmény volt a kristálytiszta, kék tavon kajakozni, izgalmas volt a tudat, hogy valószínűleg 100 méter kékség tántogott alattam az átkelésnél, de végig biztonságot adott, hogy a Safari egy megbízható, stabil eszköz. :-)
Traun: a Traun-vízeséstól (Traunfall) Wels-ig - 2021.10.26
A tavalyi Traun túrán felbátorodva elhatároztam, hogy ha tehetem idén is leevezek egy ígéretes szakaszt ezen a csodaszép és izgalmas folyón. Mivel nyáron nem jött össze egy ausztriai út sem, így az őszi iskolaszünetre szerveztünk egy remek kis salzkammerguti kiruccanást.
Október van, méghozzá az a stabil időjárást jelentő, arany október. Meggyőződésem, hogy nincs ennél csodálatosabb, színesebb és kellemesebb időszak. Idén ráadásul nem mosta el az eső sem. Izgatottan vártam hát a Traun vízitúrát, kiváncsi voltam milyen lesz a folyó a színkavalkádban... Nos, minden képzeletet felülmúlt!
A Traun-vízesés önmagában megér egy kis kitérőt Salzburg felé tartva, de persze a vízesés alatti szakaszt csakis vízről lehet megtekinteni és persze meg is éri így tenni! Minden reggel úgy indult, hogy a hegyen, ahol az apartmanunk volt ragyott a nap, de lent minden ködben, párában állt. Így indultam el én is a Traun-vízesés alatti beszállótól.
Nem semmi látvány a szurdok
Sejtelmes, szinte már-már sci-fi-be illő látvány volt a kristálytiszta, smaragd színű folyón a sziklák közt lavírozni.
Sejtelmes, sci-fi filmbe illő a látvány
Az első 500 méter elvarázsolt. Mindenkinek javaslom, akiben buzog egy kis kalandvágy és nem az erőmű alatt szeretne vízre szállni, ahogyan "szokás". Az első órában köd volt a víz felett, mely hamarosan oszlani kezdett és kisütött a nap. A folyó minden szempontból különleges volt ma: egyrészt rekord alacsony a vízállás (ha jól értelmeztem a statisztikát, akkor az elmút 5 évben nem volt ilyen alacsonyan a Traun), másrészt ritka gyönyörű októberi időjárás volt.
Arany októberi színekben az erdő
Alapesetban négy átemelés várt ma rám, kivétel nélkül vízerőművek. Az első kettőt a jobb parton, a második kettőt pedig a bal parton lehet megkerülni. Az első a Kemating erőmű, a második pedig a Stadl-Paura erőmű, melyet elhagyva úgy másfél kilométer múlva beletorkollik a Ager nevű folyó a Traunba. Bevallom, hogy a Stadl-Paura erőműnél nem emeltem át, hanem egyszerűen lecsorogtam a hallépcsőn, ahogyan azt más vízitúrázók is szokták. Ezzel nem csak egy átemelést spóroltam meg, hanem egy izgalmas kis kalanddal lettem gazdagabb.
Ezt követően a Traun keresztül folyik Lambach városán. Igazán látványos vízről a Szentháromság templom a jobb parton, illetve a Badeinsel, majd a bal parton a már messziről is impozáns, 1046-ban alapított, bencés kolostor épületegyüttese.
A bencés kolostor épületegyüttese - vízről (is) impozáns
A várost még el sem hagyva, újabb akadályba ütköztem: a Lambach erőműbe, melyet a bal parton gond nélkül átemeltem.
A következő szakaszon legalább három fenékgát sorakozik, de mindegyik gondnélkül hajózható. Az utolsót a jobb oldalra húzódva éri meg "leküzdeni".
Tovább evezve, kisvártatva felbukkan a Welsi Traun erőmű, melyet az előzőhöz hasonlóan a bal parton lehet átemelni. Az erőmű után egyértelműen nagy volt a folyó sodrása, nagyon jól haladtam és hamar megérkeztem Welsbe, de a város előtt még említésre méltók a madárvédelmi szigetek, ahol nagyon figyelni kell, mert a fősodor pont egy sziklára vezeti rá a vízitúrázót. Itt is jobb oldalon éri meg kikerülni a sziklákat és a nagyobb hullámokat.
Látványos természeti látnivaló a bal parton...
Kellemesen elfáradva, majdnem 30 kilométert lapátolva érkeztem meg ebbe a csodaszép városba. Nagyon jól szórakoztam most is a Traunon, ami álomszép és izgalmas volt, bár technikailag könnyű vadvíz (WW I). Végül a Cafe Traunzeit mellett kötöttem ki a híd előtt.
Zsuzsiék itt vártak rám, majd itt (igyenesen) parkolva egy kellemes sétát tettünk az "ékszerdoboz" szépségű belvárosban. Ezt a kis extra programot nem szabad kihagyni.
Wels - itt szálltam ki a híd előtt..
Innen már csak 30 kilométer a Dunáig, de az szakasz különösebben nem vonz, mert meglehetősen szabályozott és kis sodrású.
Dunakanyar: Esztergom-Szamárhegytől Visegrád-Szentgyörgypusztáig - 2021 október 17.
Itt van végre a leggyönyörűbb hónapja az évnek, az október. Sosincsenek szebb színek és fények, mint egy kellemes, napsütéses októberi napon! Ma pedig pont ilyennek ígérkezett a nap, így a lányokkal Esztergom felé vettük az irányt. Amíg én kajakoztam, ők belemerültek a városba...boltok, cukrászda, miazmás :-)
Itt szeretek vízre szállni...
Szamárhegynél, a régi, jól bevált vízreszálló helynél készülődtem, ahol Zsu segített felgyorsítani az esményeket, hogy minél előbb vízen legyek.
Úgy voltam ma is, hogy nem a kilométerek a fontosak, az sem érdekelt meddig csorgok ma le... Dömösig? Visegrádig? Szentgyörgypusztáig, a szigetcsúcs érintésével? Mindegy volt...
A lényeg csak annyi: kajakozni, élvezni a napsütést, a folyót és szép képeket és videokat készíteni.
Helemba-sziget, keleti "spicc"
A szigeteket, sóderes partokat, köztök pár kedvencet szép sorban felkerestem: jártam a Helembán, a Helemba alatti zátonyon (nagy líbling), kikötöttem Pilismaróton, majd Visegrád felett, végül a Kisoroszi-szigetspiccnél is. Megállapítottam, hogy mára bőven elég volt a rövid neoprén ruhát magamra ölteni, a vékony polárt hamar levettem. 15 fokban, napsütésben a vízen nem fázik az ember, ha nincs szél. Az pedig nemigen volt. Ideális körülmények voltak. Minden adott, hogy a Dunakanyar legszebb arcát lássam!
Sok szép helyen jártam vízitúrán az elmúlt években és gyönyörű folyókat, tájakat láttam, de a mai nap élményben szépen felsorakozik azok mellé. Az októberi Dunakanyarnak kevés párja van.
A vízen alig van forgalom, egy kezemen meg tudom számolni, hány hajó ment el, de a kajakosok, kenusok száma is elenyésző volt. Pedig a szezonnak bőven nincs még vége (hisz' hol van még Szilveszter? :-))
Visegrád
Az alacsony vízállás (Esztergomnál 97 cm) miatt gyönyörű, tiszta volt a Duna vize és kint voltak a szebbnél- szebb sóderes partok. Én ezt szeretem! Ilyenkor szívesebben jövök, mint magas vízállásnál, mert a Dunának ezt a színét, szagát szeretem legjobban.
Kisoroszi szigetcsúcs
Mosoni-Duna: Mecsértől Győrig - 2021 szeptember 18.
Az nem kifejezés, hogy pörög az életünk: felújítás, költözés, új munkahely, miazmás. Nem nagyon tudok több változást elképzelni. Tegnap jöttem haza Frankfurtból és csoda, hogy végre ki tudtunk szakadni egy kicsit a termézetbe. Egy régen tervezett vízitúra (igaz az eredeti elképzelés szerint több napos lett volna) a Mosoni-Dunán. A Mecsér-Győr szakaszra esett a választás, mert a logisztika (értsd busz) innen tűnt megvalósíthatónak.
Pátyról indultunk, mindjárt közelebb van Győr (térben is, de időben meg pláne!). Mecséren a Dunapart mellett parkolva láttuk, hogy szinte bárhol kultúráltan vízre lehet szállni.
A Mosoni-Duna Mecsérnél...
Szépen felpumpáltuk a két Thayát, átöltöztünk (nagyrészt) rövid neoprén ruhába, rendeztük a felszerelést, a kaját, váltóruhát, miazmást, majd komótosan elindultunk a kellemes sordrású, tiszta vízű folyón. Gyönyörű volt.
Borongós, de szép...
Mára kicsit borongós idő jutott, de nem esett (kezdetben :-)). Féltáv előtt egy kis horgászhely közelében megebédeltünk: előkerült a gázfőző és megmelegítettük a konzerveket, főztünk finom kávét és - hogy kicsit melegedjünk - egy apró kis tüzet is raktunk. Jól esett a kis pihenő és feltöltődés a roppant nyugodt helyen!
Ebédhez készül a csapat :-)
Tovább lapátolva végül kisütött a nap is. Nagyon szép volt a folyó a már-már őszi színekbe váltó falevelekkel. A Szigetközhöz hasonlóan itt is rengeteg a vízi madár: szinte folyamatosan láttunk szürke gémet, kócsagokat, tőkés récéket és jó pár csodálatos kék színben világító jégmadarat. Sőt, Zsuzsiék még hódot is megfigyeltek.
Azért láttunk kék eget is...
Sajnos a túra utolsó harmadára eleredt az eső, az a lassú, áztató típusú. Ekkor kikötöttünk kicsit, elbújtunk egy horgászhelynél talált napernyő alá és hagytuk, hogy elvonuljon a kis cella. Szerencsére nem áztunk meg, de nyilván nem örül az ember a vízen az "égi áldásnak". Haladtunk továbbb. Már csak 12 kilométer volt hátra a mai 32 kilométeres etapból, amikor megint elkezdett szemerkélni az eső. Dönteni kellett: kiszállás és stoppal vissza Mecsérre, vagy folytatni a túrát megkockáztatva, hogy két órán át esőben haladunk és mindenki "azzá" ázik... :-)
Így lehet átvészelni egy esőt :-)
A folytatás mellett döntöttünk. Szerencsénk volt, mert az eső hamar elállt és stabil, borongós időben tudtuk élvezni a maradék kilométereket.
A Rábca torkolatnál álltunk meg legközelebb egy rövid kis pihenőre. Szép volt nagyon a két folyó találkozása, különleges hangulató hely.
Ahol A Rábca "becsatlakozik"...
A változatos folyószakaszokon több helyen láttunk gévagomba telepeket fűzfákon. Végül nem bírtam cérnával és az egyiknél megálltam szüretelni :-)
Géva gomba szüret volt :-)
Kisváratva megláttuk Győr tornyait és a hidat: közeledünk, nagy baj már nem lehet. Azért a sors fintora, hogy az utolsó egy kilométeren újra rákezdett... Már csak nevetni tudtunk rajta...
Kikötés a belvárosnál, cuccolás a híd alá, majd visszabuszoztam a kocsiért Mecsérre, amíg többiek megvacsoráztak.
Megérkeztünk Győrbe!
Jobban örültem volna egy kellemes 25 fokos, napos időnek (a többiek sem fáztak volna a túra végén a transzferre várva), de mára ez jutott. Ez is része a vízitúrázásnak, hogy néha kevésbé szép időben is meg kell oldani a "feladatot". Ez egy vizes sport, kérem!
Élményekkel gazdagon, picit fáradtan vettük Győrből hazafelé az irányt, miután felvettem a legénységet és a holmikat...
A Mosoni-Duna természetileg nagyon szép, megéri látogatni.
Egy kis Szentendre-Duna - 2021 augusztus 15.
Turbulens időket élek, költözködés, házfelújítás, miazmás, így sajnos kevés idő jut mostanság a vízitúrákra, de azért Gyurival (sógorommal) mégiscsak sikerült összehozni egy kis Szentendrei-Duna kajakozást. Fő célja a kis túránknak, ami végül azér mégiscsak 25 kilométeres lett nem volt más, mint Thaya teszt Gyuri számára. Remélem vesz majd egyet és örömét fogja lelni benne. A visegrádi kompnál szálltunk vízre a betonsólyánál és szép, nyugodt tempóban eveztünk lefelé. Megálltunk a szigetcsúcsnál, ami jelenleg kis szigetekből áll a magas vízállás miatt (150 cm Nagymarosnál). Klassz volt.
"Szigetekre" szakadt a szigetcsúcs
Onnan tovább lapátoltunk és egy-két kellemes helyen megálltunk szusszanni, meg elvégezni a folyó ügyket.
Az egyik kis "pihenőhelyünk"
A Tahi környéki szigetvilágba is benéztünk. Ott természetközelibb élmény várt és szerencsére motorcsónak sem volt, mert a fő ágban tényleg elszaporodtak ezek a hangos, brummogó büdös gépek...
A szentendrei Kacsakő strandon kötöttünk ki, egy nagyon kellemes három és fél órá evezés után. Szerencsénk volt, hogy kicsit borult volt az idő és aránylag korán sikerült elrajtolni, így a kegyetlen meleget elkerültük...
Szentendre - mindig klassz elcsorogni alatta...
Bohinj-tó és Bohinji-Száva - 2021 július 3.
Életemben először 2005-ben (16 éve) jártam a Bohinj-tónál és akkor is ugyanabban a faluban aludtunk Zsuval és szlovén barátnőnkkel, Otilijával, mint most: Stara Fužinában. A kis apartmanunktól gyalog nagyjából egy kilométerre volt a tó. Ráadásul azt a kis távolságot is csodás környezetben "kell" megtenni. A Bohinj-tavat kevesebben ismerik mint a szomszédos, turisztikailag sokkal felkapottabb Bledi-tavat, pedig a magunkfajta természetjáró embernek ez a világ közelebbb van a szívéhez. Tegnap este körbekocogtam a tavat, ami bő 11 kilométer, de az utolsót már csak sétáltam, a tízzel megvolt a penzum :-)
Mára a Bohinj-Száva volt napirenden és azt fundáltam ki, hogy szálljunk vízre a tó melletti Szentlélek templomnál és íly módon egy-két kilométert a tavon haladunk és nézelődünk Lilluval, mielőtt belecsapunk a lecsóba és kihajózunk a tóból kifolyó Bohinji-Szávára...
Bohinj-tó (jobb oldalon Ribcev Laz)
A Bohinj-tó Szlovénia legnagyobb tava, mélysége 45 méter, hossza 4 km. Gleccser vájta tóról van szó, melynek víze kristálytiszta, ha megsüti a nap, smaragdzöld színben pompázik. Érdekes, hogy bár magas hegyek veszik körül, nyáron kellemes hőmérsékletű a tó víze és nem csak észak-németek merészkednek bele :-)
A kis templomnál, mely maga is egy szép látnivaló, akad parkolóhely egy-két autó számára és az út túloldalán kellemes vízreszálló hely kínálkozik. Itt sebtében felpumpáltam a Gumotex Thayánkat és Lilluval nekirugaszkodtunk a mai bevetésnek.
Itt szálltunk vízre...
Szép komótosan lapátoltunk a nyugodt tavon és nézelődtünk. Elhaladtunk a kedvenc kis strandunk mellett (a zerge szobornál) és onnan már csak kőhajításnyira van a Keresztelő Szent János templom a régi híddal (Ribcev Laz település). Alatta már a Bohinji-Száva (Sava Bohinjka) kezdődik.
Ribcev Laz az öreg kőhíddal és a Keresztelő Szent János templommal
A kis folyó rögtön komoly sebességbe vált, szinte meglepett bennünket (itt még be sem öltöztünk a rövid neoprén ruhákba és a sisak sem volt rajtunk). Az első adandő alkalommal félreálltam és átvedlettünk "vad vízi" göncbe, fő a biztonság! Persze komoly vadvíz nem várt itt bennünket, WW I és egy két helyen WW II-es nehézség, semmi komolyabb. Nem is jönnék gyerekkel meg a Thayaval ennél nehezebb szakaszra.
Ahogy tovább indultunk érkezett is a mai nap fénypontja: egy kis párszáz méter hosszú, szűk szurdok. Az valami fantasztikus volt! Remélem a hamarosan készülő video valamelyest visszaadja majd azt az élmény!
A kis szurdok (a fotó nem adja vissza sajnos)
Legkésőbb itt már tudtuk Lilluval, hogy ez egy nagyon klassz folyó és már az első párszáz méterért megérte eljönni ide.
Szépen haladtunk tovább a smaragdzöld, kristálytiszta vízű folyón és egyik ámulatból a másikba estünk a változatos táj és folyó láttán. Gyors és nyugodt szakaszok váltogatták egymást.
Egyszer csak utólértünk egy idősebb párt, akik egy-egy packraftban eveztek. Láttam pár videot ezekről a kis "jószágokról", végtelenül szimpatikusak. Innentől egymást előzgetve haladtunk majdnem az etap végéig. Mindenkinek új volt a folyó, helyismeret zéró, de annál több volt a kalandvágy :-)
Komolyabb meglepetések nem értek (tegnap este végigolvastam egy folyóleírást erről a szakaszról), egyedül három híd alatt voltak letörések illetve betonrámpa, amiken lecsúsztunk a kajakkal. Igazából semmi veszélyt nem jelenett egyik sem, jól szórakoztunk.
Ilyen kis rámpán kellett lecsorogni. Nem okoz gondot, viszont izgi.
Egy-két helyen megálltunk kiüríteni a vizet a hajóból és egy kis hozott kaját magunkba tömtünk.
Álomszép ez a folyó, a szívembe lopta magát, pedig pár napja az Isonzón kajakoztunk és volt összehasonlítási alapunk. Egyik szebb, mint a másik. Nem tudnék dönteni... Más-más.
Ami nagyon tetszett az az említett változatosság: hol szurdokban halad a folyó, hol erdőben, hol magaspart veszi körül, hol kinyílik a táj és látni a környező hegyeket, hol pedig kis faluban, házak között kanyarog. Unatkozni itt nem lehet.
A vízmélység is nagyon szangvínikus: van, hogy azon izgult az ember, hogy leér a hajó és vontatni kell, máskor meg sokméteres sötétzöld mélység tátongott alattunk. Egyébként ilyenkor, július elején már alacsony a vízállás, de még éppen hajózható volt a 79cm-rel (Bodešče-i vízmércénél), ennél alacsonyabb vízállás mellett küzdelmes lehet pár szakasz, kilencven körül viszont már teljesen ideális. Júniusban éri meg ide jönni, de nem csak a hónaptól függ, hanem főleg a csapadéktól (pl. ma július 5-én, amikor ezt a bejegyzést írom, 96 cm-re felment, ami remek).
Ilyen köves partszakasz sok van, szerencsére!
Végül 18 kilométer megtétele után (ebből kb. 2 még a tavon történt) a Soteska gát előtt, az utolsó hídnál (209-es út) kiszálltunk. Remek móka volt és pont elég is mára! Élményekkel gazdagon, izgatottan térünk vissza Stara Fužinába...
Lillu nagyon élvezte...
Azt hiszem, hogy a Száva egyéb szakaszai is felkerülnek a bakancslistára. Szeretnék még ezen a folyón kajakozni!
Újra az Isonzón (Socán) - 2021 június 30.
Vannak helyek, ahová visszajár az ember. Számunkra az egyik ilyen a Júlia-Alpok, ahol első ízben 2005-ben, azaz 16 éve, szlovén barátnőnkkel, Otilijával, jöttünk. Azóta számtalanszor fordultunk meg a környéken. Megmásztuk jópár hegyet a környéken (Triglav, Kanin, Prestreljenik, Svinjak, stb.) felkerestünk számos vízesést, szurdokvölgyet és történelmi emléket. Az Isonzó már kezdettől fogva bámulatba ejtett. Többször jártunk rafting bevetésen (szervezett túrák), de tavaly óta a saját hajónkkal jövünk és a WW I-II szakaszokat látogatjuk (egyelőre).
Napóleon-híd, Kobarid
Idén a Thayat hoztuk magunkkal és Lilluval megszavaztuk, hogy a Kobarid-Tolmin szakaszra megyünk, mert tavaly is klassz volt. Idén annyiból volt érdekes a helyzet, hogy a 92 cm helyett 130 cm körül volt a vízállás Log Cezsoskinál, azaz majd' 40 centiméterrel magasabban van a folyó.
Picivel a Napóleon-híd alatt szálltunk vízre Kobaridnál
Ez nagyon tetszett, picit emelt is a nehézségen: komolyabbak voltak a hullámok és egy kicsit a sodrás is gyorsabb volt, ugyanakkor voltak olyan helyek, ahol tavaly nem volt víz, most meg vidáman el lehetett ott lapátolni. Való igaz, hogy több odafigyelést igényelt, de mindketten nagyon élveztük Lilluval.
Egy órával hamarabb tettük meg ezt a csodaszép szakaszt, mint tavaly. Igaz, nem sokat álltunk meg: jellemzően a vizet ürítettük ki a Thayaból és ittunk. A víz hőmérséklete kb. 11 fokos volt, de a rövid neoprén ruhát elegendőnek ítéltük, igaz borulás nem volt, ellenben volt kellemes napsütés és nyárias (27-29 fok) hőmérséklet egy kis szellővel. Emiatt nem izzadtunk és nem is aszalódtunk a napon. Több helyen kaptunk vizet, így a "hűtéssel" nem volt semmi gond :-)
Lillu nagyon élvezte és ügyes is volt
A folyó most is lenyűgözött, megannyi alkalom után sem tudom megunni a színét, a tisztaságát és a vadságát. Megunhatatlan a Júlia-Alpok képe is.
Lillu nagyon ügyes volt, minden helyezetben nyugodt maradt és tette, amit kértem tőle. Még pár év és remek kis vízitúra társ lesz belőle...
A vízitúra végén Zsuzsi várt minket a tolmini kempingnél, ahol a jól bevált helyen nagyot ebédeltünk, majd egy kis gyalogtúrára indultunk a Boka-vízeséshez (ahol 2005-ben jártunk).
A Boka-vízesés - nem mindennapi látvány
Másnap felkerestük végre az Isonzó forrását is, ami számomra lenyűgöző hely volt, csakúgy mint a folyó egyéb szakaszai, amiket egy kirándulás keretében látogattunk meg, amolyan terepszemle jelleggel: a Velika koritát (nagy szurdokot), a Napóleon-híd feletti szakaszt, valamint felmásztunk a Tolmin felett meredő várrommhoz is, melyet a helyiek Kozlov rob-nak hívnak. Valahogy eddig nem jutott eszünkbe feljönni ide...
Fantasztikus helyek! Mindig fedezünk fel újabb és újabb látnivalókat.
Az Isonzó forrása
Velika korita
Beszéljenek a képek és a hamarosan elkészülő video (mert bár tavaly készült már erről a szakaszról felvétel, de az idei merőben más lesz...)
Garam - Zselíztől a torkolatig (Esztergom) - 2021 június 12.
Voltam néhány alkalommal a Garamon az elmúlt három évben és minden esetben a lehető legnagyobb mértékben lenyűgözött ez a csodaszép folyó. Alig vártam, hogy oltottsági kártyával átruccanhassunk Szlovákiába, hogy az általam ismeretlen Zselíz - Csata szakaszon kajakozhassunk egy jót.
Tavaly februárban Pupuval és mudman-nel a Csata - Esztergom szakaszon élvezkedtünk, de már akkor tudtam, hogy a Csata feletti keresztgátakat mindenképp szemügyre kellene venni. Most jött el ennek az ideje...
A neten nemigen találni jó folyóleírást a Garam alsó szakaszról és gyanítom, hogy ennek oka jórészt az, hogy meglepően kevesen járnak ide vízitúrázni. Óriási lehetőséget hagynak ki, de ez legyen az ő gondjuk... :-)
Ami folyóleírást találtam, az is több helyen helytelen és/vagy pontatlan információkat tartalmaz, így a továbbiakban nem csak élménybeszámolót, hanem egy kicsit folyóleírást is közreadnék, hogy helyre tegyünk néhány tényt a folyóval és az "akadályokkal" kapcsolatosan. Természetesen én is hibázhatok és a memóriám sem 100%-os, valamint a folyó természetét jelentősen befolyásolja a vízállás, de igyekszem a lehető legpontosabb információkkal szolgálni.
Kezdjük az elején. A Zselíz - torkolat szakaszon normál esetben (jelenleg 116-124 cm kéméndi vízállásnál) nincs szükség átemelésre (sehol), mivel az utolsó duzzasztó Mikolánál található.
Ideális vízreszálló hely...
Vízreszálló helynek Zselízen ezt választottam: https://goo.gl/maps/m7x4M9p9po1NXXrCA
Itt ugyan árnyék nincs, de kellemes sóderes partszakaszon lehet vízre tenni a hajókat. Autóval egész jól megközelíthető, de pár méteren át kell vágni a kerékpárúton. Összekészültünk szép komótosan, a hajókat felfújtuk, minden a helyére került, majd elbúcsúztunk a csajoktól, akiknek hála ma nem buszos logisztikát kellett szervezni...
Zselízből lindulva szép nyugodt, de haladós a folyó, akadálytalanul lehet haladni: ellapátoltunk a 1584-es út hídja alatt és élveztük a klassz folyót. A híd alatt kb. 600 méterrel a mai vízállás mellett szép sóderpados szigetke található, remek pihenőhely lehet, ha valaki fentebbről indul.
Ilyen sóderes/köves partot könnyen lehet találni...
Az első keresztgát Lekér előtt található: https://goo.gl/maps/HCPf1a58stH5kAJp7.
Mi a folyó közepétől kicsit balra egy a vízben álló kis fát jobbról kerülve haladtunk le rajta. Szerintem máshol is megoldható, de itt eléggé biztonságosnak tűnt. Alacsonyabb vízállásnál jobban kell figyelni, a mai kb. 120cm-nél sima ügy volt. Párszáz méterrel lentebb remek pihenőhely, sóderes part található. A folyó sebesen folyik ezen a szakszon, élvezet rajta evezni, technikailag továbbra is könnyű (ZWB és ZWC váltakozik).
Lekért elhagyva és a 1570-es út hidja alatt elhaladva, attól lefelé kb. 250 métert újabb keresztgát következik (a második ezen a szakaszon). https://goo.gl/maps/S2bXBDaLqReivb6W7 Itt a kis szigetet balról is lehet kerülni, de a fősodor jobb oldalon halad, így ott több a víz (persze a hullámok is nagyobbak), emiatt mi jobbra húztunk. A jobboldali ág nagyjából közepén (picit) jobbra a legkevésbé "rázós".
A kis adrenalinlöket után sebesen haladtunk tovább a folyón egészen a következő keresztgátig, ami sorban a harmadik és talán technikailag egy kicsit nehezebb a többinél.
Ez már Oroszkánál található. Itt: https://goo.gl/maps/MmApnea44uf7ntxm8
Csalogató, hogy a kis szigetet balról is lehet kerülni, de szerintem az nagyon köves és kevés a víz, azaz a fennakadás esélye nagyobb (viszont, ha valaki nem vállalja be a hullámokon való lehaladást, akkor talán itt érdemes kiszállva a kikötőkötélell leereszeni a hajót). Mi azonban a jobboldali ágon lezúgtunk a keresztgáton. A mai vízállásnál nem éreztem, hogy ez kockázatos vállalkozás lett volna. Technikailag ez kb. WW-II, de csak amiatt, hogy a végén van egy nagyobb lépcső, ahol egy nagyobb (tarajos) hullám képződik és azon át kell gázolni. Fontos, hogy a hajó mindenképpen merőleges maradjon a hullámokra.
Egy jellemző kép a Garamon...
Ezt elhagyva már csak egy jelentéktelenebb keresztgát lesz a vasúti híd előtt kb. 300 méterrel, azaz a harmadik keresztgát alatt nagyjából 500 méterre. Ez semmilyen nehézséget nem okoz, jó érzékkel szinte bárhol megoldható a jelenlegi vízállásnál. https://goo.gl/maps/v2KpTZFRztuW45Jf8
Oroszkát elhagyva, Csata és Bény települések következnek, ezek nekem már ismerős szakaszok voltak, mert minkét helységből indítottam már korábban Garam túrát. Emlékeztem, hogy azon az etapon nincs semmi említésre méltó akadály, vannak viszont remek sóderes padok és egy-két zátony is, ahol remek kikötési lehetőségek adódnak enni-inni, pihenni, horribile dictu sátrat verni, ha több napos lenne a program...
Pihennek hajók és a legénység is :-)
Végig nagyon szép, változatos táj kíséri a folyót, nem lehet itt unatkozni. A vízmélység is változik: 20-30 cm-től a többméteres mélységig. A folyó tiszta volt, láttuk a köveket a medeben és a torkolat előtti vasúti hídig jó gyors sodrás mellett lehet haladni.
Az utolsó keresztgát Garamkövesd előtt található és már több száz méterről hallatszik a morajlása. A hang félelmetes, de maga a keresztgát könnyűszerrel hajózható, nem kell megijedni tőle. Kis odafigyeléssel a baloldali harmadánál javaslom a lecsorgást, de a nagyobb követket kikerülve gyakorlatilag bárhol megoldható ez is. Ezzel elfogytak a Zselíz - torkolat etap "zúgói", innen már csak evezni kell, bár a folyó a Garamkövesdi híd után némileg lassul...
Tájkép a Garamon
Katartikus élmény elérni a torkolatot és kihajózni a Dunára (kb. 500 méterre a vasúti híd alatt). Itt kitárul a tér: szemben a Visegrádi-hegység, jobbra Esztergom a Bazilikával, balra tekintve pedig a Burda csodás sziklaormai meredeznek. Pazar panoráma, de figyelni kell a hajóforgalmat az átkelésnél. Jelen esetben nem volt mozgás, rögtön át is keltünk.
A torkolat közelében...
Pontosan szemben a torkolattal kötöttünk ki. (Figyeljetek, mert a Duna nagyon visz lefelé: meg kell próbálni picit felfelé haladva átkelni és akkor pontosan ott értek partot, ahol kell: https://goo.gl/maps/F7wou83vi3KC7UhP6)
Átkelés a Dunán
Itt, a közeli játszórétnél, van parkoló bőven, ezen a bevált helyen várak minket a csajok. Remek nap volt! 38 kilométer a Garamon. El is fáradtunk, de szerencsénk volt az időjárással, mert nem tűzött végig a nap és volt kis szél is, ami miatt nem izzadtunk. Ennél jobban nem is kívánhattunk volna. Közben a lányok meg eltöltöttek egy fergeteges, programokban gazdag napot Esztergomban. Az egész túrát végül egy süti-limonádé kombóval zártuk a Szamos cukrászdában... azután pedig leszakadt az ég :-)
Üdv mindenkinek! Viszlát legközelebb! :-)
Szigetköz (Doborgazsziget) - "Nagykör" a Denkpáli vízlépcsővel - 2021 május 1.
Hazai nagy kedvencem a Szigetköz, szerencsére volt lehetőségem bejárni jónéhány szegletét, de ma egy korábbi, 2019-es túrát szerettem volna megismételni, mert ez az egyik kedvenc köröm lett. Bal3 barátom tartott végül velem az eredetileg magányos túrának szánt eseményre. Zsu most sajnos gyengélkedik, így Ő nem jöhetett el.
10 óra előtt parkoltunk le a Doborgazi kempingnél és kezdtük el a szöszmötölést a felszereléssel.
Az előkészületek...
Nem siettünk, inkább akkurátusan tettük a dolgunkat és persze már itt elkapott az a szigetközi hangulat, amiért szerelmes lettem ebbe a környékbe. Gábor első vízitúrás bevetése ezen a helyszínen, ezért nagyon kíváncsi voltam a véleményére.
Némi tökölés után végül elindultunk és rögtön be is fordultunk jobbra a gyors sodrású Doborgazi átvágásra, jól haladtunk, hamar felvettük a ritmust és csakúgy siklott a Thaya. Továbbra is nagyon szeretem ezt a hajót. Igazi "mindenes". Utunkat a Csákányi-ágban folytattuk, majd a változatosság kedvéért a Kisvesszősi-Duna helyett balra becsaptunk a Madári-ágba, ahol még nem jártam (ahol még a madár se jár - de ez nem igaz, mert rengeteg madár él itt, komoly koncertet adva!).
Egy kis szigetközi hangulat...
Innen a Jakabi-Dunaágon haladtunk és ott, ahol a Koszos orra-ág betorkollik, kikötöttünk egy kicsit a vadkempingező helynél. Nagyon klassz, itt szívesen sátraznék legközelebb. Pazar kis rét, tűzrakóhely, minden megvan, ami kell egy kis vadkempinghez.
Onnan már csak egy kőhajításnyira (kb. 600 méterre) van a mai legkeletibb pontunk, a Denkpáli ágvégzárás és hallépcső. Elhatároztuk, hogy ott költjük el magunkkal hozott kis ebédünket. Pontban délben már a kezünkben voltak a szendvicsek :-) Persze előtte megsasoltuk a nagyon látványos zárást és a hallépcsőt. Itt még véletlenül se próbáljatok lejönni, mert a baleset garantált (persze tilos is, de azt szinte mindenütt tilos).
No, itt tilos és életveszélyes is lejönni...
Ebéd után picit még ücsörögtünk, élveztük a tájat, majd elindultunk a kör másik felére, de picit benéztünk a Hajósi-ágba. Mivel nem voltam biztos benne, hogy onnan ki lehet-e jutni, így inkább visszafordultunk és (megint csak a változatosság kedvéért) nem a Barkási-Dunán haladtunk, hanem rögtön jobbra az Alsó-Vörösfüzesi-ágba kanyarodtunk be. Itt sem jártam korábban. A Barkási-Dunára végül a Barkási-híd előtt tértünk vissza. Ott átemeltünk, megcsodáltuk a víz erejét és lapátoltunk tovább a Frigyes-híd felé. Vörösfüzesi-ág, Réparakodói-Duna, majd jobbra be és ki a kis átjárón a Görgetegi-Dunára. A Görgetegi-bukónál átemelés,pihenő és nézelődés következett kinek-kinek melyik sorrendben. Klassz hely, egyik kedvencünk Zsuzsival. Most hatalmas békakórus kezdett rá, majd hallgatott el. Azon lamentáltunk Bal3-mal, hogy lehet a jel, ami miatt rákezdenek?
Két hajó és milyen más: egyik egy könnyű gumikajak, a másik egy nehéz kenu...az élmény hasonló...
Innen már tudtuk, hogy nem sok van hátra, mert felfelé egy bő kilométert kell evezni és azután már megint csak lefelé csorgunk egészen a Doborgazi kempingig. Kivéve ha... na persze! Kivéve, ha a kalandvágy felülkerekedik és a gyors folyósú Rudi-ágból nem balra (Szigetelő-ág), hanem jobbra fordulunk a Szigeti-Dunára és picit árral szemben felevezve a Jegenyési bukó felett érkezünk és nem alatta, így a bukón való átkelés egy pici adrenalin löketet ad a túra vége felé. Gábor hamar ráállt a dologra és ezt választottuk, ahogy két éve Zsuval is! Úgy érzem, egyikünk sem bánta meg ezt a döntést, mert mindig élmény itt lejönni. Innen már tényleg közel van a kemping és tényleg gyors sodrású a Kormosi-Duna. Két érdekes élményünk volt: az egyik a Rudi-ágban, ahol valamilyen nagyméretű vízi rágcsálót követtünk kb. 10-15 méteren át (talán nutria lehetett, de a video alapján valaki hozzáértő majd remélem beazonosítja), a másik pedig egy "meglepetés": a hídként üzemelő Rába nevű komp volt a Szigeti-Dunán, ahol kénytelenek voltunk átemelni (nem volt komoly feladat). 2019-ben ez biztosan nem volt itt augusztusban...emlékeznék rá.
A kb. 20-21 kilométeres túránk vége előtt, úgy 300 méterrel a Jegenyési-bukó alatt nagyon szép kis sziget előtt egy sóderes padon még kikötöttünk utóljára és körülnéztünk a levegőből is.
Hangulatos kis sóderpadon...
Nagyon látványos a táj, csodás ez a Szigetköz, pedig ez mégcsak nem is a vadregényes része. No, legközelebb oda is elmegyünk...
A gyors sodrásnak köszönhetően percek alatt megérkeztünk az autónkhoz és egy rapid összepakolás után még kiültünk pár percre az egyik ladikra élvezni a tájat no meg egy kicsit újra átéltünk a mai nap élményeit. Boldogan, kellemes nap után indultunk haza... Szeretem az ilyen napokat: tartalmas beszélgetések, csodálatos természet, némi kaland és testmozgás. Szívek-léleknek orvossága ez...
Szigliget - csak egy kis SUP-os élvezkedés - 2021 április 24.
Ma a Balatonon illetve a Balatonfelvidéken terveztünk egy kis kirándulós, sétálgatós, nézelődős napot a csajokkal. Nagyon klassz helyeken jártunk, úgy mint a Rezi melletti szurdokvölgyben, a gyenesdiási Vadlán-liknál és a Balatongyörök felett található Szobakű-barlangban. Ezeket követően egy kis punnyadás következett a szigligeti strandon: gyros evés, napozás és egy kis vízreszállás és ringatózás a nyugodt és csodaszép Balatonon.
A Badacsony
Rövid, de élvezetes kis "bevetés" volt, pont az ilyenekre tartogatom a SUP-ot. Ide ez a legjobb eszköz...
Fonyód jellegzetes dupla dombja a túloldalon...
Tisza - Tiszakécskétől Tiszaugig - 2021 április 10.
Jelenleg körülbelül egy hónapja Kecskeméten tartózkodunk és innen szervezzük életünket. A városon kereszül sajnos nem folyik folyó, de a Tisza nincs messze, így adta magát a régvárt lehetőség, hogy ott kajakozzunk egy szakaszon. Először a Tiszaug - Csongrád etapot néztem ki, amit végül (az egyszerűbb logisztika miatt) a Tiszakécske - Tiszaugra cseréltem. Édesanyám segített az autós lebonyolításban, így arany életünk volt.
A tiszakécskei strandnál tettük vízre a hajót (a part menti egy méter süppedős iszap volt) és elindultunk első tavaszi bevetésünkre Zsuval.
Megy a pumpálás erőből :-)
Remek volt vízen lenni és szeretem a Tiszát (is), mert egy alapvetően természetes folyó, nincs tele duzzasztóval, erőművel és hasonlókkal. Kiváncsi voltam, mit mond a GPS a sebességre, mert bár jó volt a vízállás, szembeszelünk volt. Egész jól haladtunk, olyan 8 km/h-s sebességgel, normál, laza evezéssel. Jöttek a kanyarok, így gyakran szélcsendben haladtunk, majd ráfordultunk a déli szélre, ami bizony hullámokat is korbácsolt, de a Thaya remekül szelte át őket. Egy száraz helyen kikötöttünk, könnyítettünk magunkon, majd lapátoltunk tovább a néhai tiszakürti komp felé.
Sármentes, száraz helyet is találtunk
Az egész úton gyakorlatilag egyedül voltunk a folyón, sehol egy vízitúrázó, de még egy motorcsónak sem. Élveztük a madárcsicsergést, a végtelen nyugalmat és a késődélutáni bágyadt tavaszi napsütést.
Szép volt a Tisza...és a késődélutáni fények
Vártam a túra utolsó szakaszát, mert már a tiszaugi híról is impozáns látványt nyújtott az M44 épülő hídja.
Impozáns látvány az épülő M44-es Tiszahíd
Sejtettem, hogy klassz élmény lesz áthaladni alatta és megcsodálni a hatalas szerkezetet. Ez így is volt, valóban látványos remekmű és már majdnem készen is van. Ezt követően már csak a 44-es hídja alatt kellett áthalani, majd pár száz méterrel lentebb kikötni és elpakolni. Szép volt ez a mai kis etap a Tiszán, 18 kilométert haladtunk a 285-östől 267-es fkm-ig. Kedvet kaptam a folytatáshoz!